Uram!
Léted, ha kutatom, nem gondolhatok másra,
mint a bennem feszül? megszállott akarásra,
meghúzódsz csendben, tervek, remények
elfúló motorját pörgeted fel, ha kérlek,
szólítlak, hívlak, hiszem, hozzád beszélek,
különös kapcsolat, akár a gyermek, félek,
elveszíthetem amit e rejtett tudatalatti jelent,
a kapaszkodót, a bennem él? mégis idegent,
mozaikszínekben elmém tükre, ha fénylik,
ha szavaim, hogy légy, jelenléted igénylik,
valómba testetlen éltet? er? áramlik át,
lelkemre fonódik, aléltra, pálmaág,
s az te vagy Uram! Vagy mégis én vagyok?
Vajon én akarom-e, ahogy te akarod,
vagy csak hiszem, s a feszül? akarat bennem
játékszer, csupán eszköz, hatalom kezedben
s én marionett bábú, a dróton rángatott,
dölyfösen enyémnek tartom a gondolatot?
Jó, ha velem vagy, ne hagyj el, kérlek,
engedd meg nekem, esztelen szegénynek,
hadd higgyem, t?lem származnak a fények,
akarásom naponta magam teremtem újra,
az er?, ami izmaim keményebbre gyúrja,
a bennem buzgó szent forrás szülötte,
belemerítkezem, kortyolok bel?le …
Id?terembe mára nem maradt másom
Uram! csak e csökönyös hit, akarásom,
s léted, ha kutatom, nem gondolhatok másra,
mint a bennem feszül? megszállott akarásra.
2010-06-30
Legutóbbi módosítás: 2010.07.02. @ 08:59 :: Koosán Ildikó
