Csonka János : Végső soron

 

 

Let?nt szavak,mar a dac,
tenyerembe morzsolódik egy fonnyadt arc
az utca kopik a drága ékszer napsárgán fénylett,
szakad a nyaklánc,az elme tépett.

Száraz élet dobja lépteink után magát,
mit nekünk a szó,mi szól,csak szórja harsány hangját
megmutatta bokáját a tavasz, s a nyár leégette rólunk,
az ?szi avar levélzaja,s a tél tenyészti majd megnyugvásunk.

Id?t nyerünk,bár megtelt nyeletünk,már szó sem ékes,
kikezdett mondatokat,csak a fogunk tépdes
hátamat a szél csapkodja,léptem az apró kavicsokat,
üdvözli magányom a-koldus lét? megcsalottakat.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.18. @ 14:35 :: Adminguru