Szöknek az álmok.
kiürült éjszakáink
légyzümmögéssé
halkuló, távoli
neszei ringatják
lelkünk’, – hazudnak
röpke örömöt
távoli holnapoknak. –
mellünket feszítjük
elszánt daccal
a hajnali szélnek,
és indulunk a
szélmalmok ellen,
rég eld?lt csatákba.
kilóra megvett
bírók fújják
ezt a meccset!
…
szégyenl?s koldus
lyukas kalapja
ásít a képünkbe
az utcán…
szökik a reménység!
