Tompa puffanás verte fel a baromfiudvar csendes álmát, dél körül. A nap szinte ropogósra pirította a földet a kánikulában. Nem kotkodácsolt egy tyúk sem és nem gágogtak a libák sem, inkább az árnyékra húzódva próbálták átvészelni ezt a tikkasztó napot.
Újból puffanás, mintha valami leesne egy fáról. De erre már az állatokon kívül, egy sz?ke kisfiú is felfigyelt, amint belépett az udvarba, ahogyan az iskolából hazaérkezett. A táskáját ledobta az ajtó elébe a küszöbre, és gyors léptekkel iramodott hátra a baromfiudvar fele, hogy megbizonyosodjon a hangok születési helyér?l. Odalépett a kerítés mellé, aztán felkapaszkodva kandikált át rajta, ahonnan sejtése szerint a puffanás jött.
A kerítésen túl, a szomszédban aztán a titok leleplez?dött. Mikor is az öreg Tanyai éppen jó nagy disznótököket vert a földhöz, hogy elhasadjanak, és ezután odadobja a sertéseinek. A kis kék szemek lapulva figyelték az öreg minden mozdulatát. A jó kétujjnyi résen, leselkedve nézte a gyerek, ahogyan az öreg, aki már legalább hetven éves lehetett, lehajol mindig egy tökért.
Általában azt vette magához, ami a csomóban a legszélen volt. Kicsit nyögdécselve felemelte a feje fölé, majd aztán a földhöz vágta. A tök nem volt egy olyan valaki, aki ellen tudott volna állni ennek a harcnak, habár akadt egy-két keményebb katona közöttük, aki csak a második, vagy a harmadik nekiszaladásra adta meg magát. De mikor hasadt, akkor három, négy darabra is szétvált. A benne lév? magok pedig csak úgy repültek szét pár méteres körzetben.
Mosolyogva nézte a két kis szem, aztán mikor már eltört vagy négy tök, és a disznók elé került, vége lett a m?sornak.
– Szabolcs gyere már bé! Ne mindig a kerítísën lógj! – Kiáltott a kis házból ki egy hang. Egy hang, ami a kisfiúnak egy kedves hang volt, és ez a hang ilyenkor azt is jelentette, hogy bizonyára az ebéd is elkészült.
Gyors léptekkel beszaladt a házba a gyerek, táskáját maga után vonszolta, majd leült gyorsan a kis falusias konyhába az asztalhoz, ahol már anyja kitette neki a gombócot. Szabolcs szerette a gombócot, persze nem minden nap jutott az asztalra neki ilyen fejedelmi étel. Volt olyan nap is, mikor csak zsíros kenyér volt, vagy máskor egy kis szalonna. De ma gombóc volt, gombóc, ami egy kicsit titokzatosan hevert és g?zölgött a kopott zöld szín? lábosban. Titokzatos azért volt a gyerek számára, mert kívülr?l nem tudta, hogy mi lehet benne. Vajon lekváros, vagy túros, de olyan is volt már, hogy nem volt benne semmi. Csak üresen tátongott, mint egy tök.
Mint egy tök? És erre gondolva mosolyogni kezdett a gyerek az asztal mellett, és közben a tányérjába beletett öt gombócot.
– Min mosolygol fiam? Kérdezte meg az anyja.
– Idësanyám, idësanyám rágyüttem arra, hogy a töknek mi a testvíre! – Mondta boldogan a gyerek.
– És mi lënne az? Kérdezett vissza az anya.
– Gondolkozz idësanyám, gondolkozz!
– Nem tudom fiam.
– Anya, szabad é a gazda?! – De ekkor már a szája a fülét érte a nevetést?l.
– Szabad, mond mëg na.
– Hát a gombóc! A gombóc az olyan, mint a tök, csak a tök üres.
Az anyja elmosolyogta magát aztán megfordult és valamit matatni kezdett a szekrényben, de így háttal azért elárult egy kis titkot a fiának.
– Szabolcs, ez a gombóc nem üres, lëkváros ám, jól mëg van t?tve.
Örömmel harapott bele a gyerek és majszolta a gombócot sorra, majd mikor jóllakott, szó nélkül kiment az udvarra. Általában meg szokta köszönni az ebédet, de most annyira jól esett neki, hogy nem volt kedve még beszélni sem. Átsétált lassan az udvaron, majd az udvar végében található pajtához érve felmászott annak a padlására, ahol a szénát tartotta az apja. Szeretett itt lenni fent, alatta az istállóban a Ráró néha-néha kopogtatta a patáját, és jóles? érzés fogta el ilyenkor a kisfiút, hiszen az apja lova az ? lova is.
Kinyújtózva ráfeküdt a száraz abrakra és úgy érezte magát, hogy ? egy király. Bizonyára a királyok is mikor jól ettek, akkor utána lefeküdtek és pihentek egyet. A gombóc pediglen fejedelmi étel, f?leg ha töltött is az, nem mint egy üres tök. Kicsit felemelkedve elkúszott a szénában a padlásfeljáró ajtajáig, nem tör?dve azzal, hogy nadrágjába mindenféle apró száradt f?szál beleakad. Aztán innen nagy szemekkel kukucskált át az öreg Tanyai udvarára. Könnyen megtehette, mert magasabban volt, mint a kerítés, jól be lehetett nézni átelembe. Ott hevert a nagy tökcsomó az udvaron, ott sütötte a nap. Sötétzöld színe valósággal csillogott a fényben. Persze volt közte egy-egy sárga is, de az csak úgy mintha díszítés lett volna.
Micsoda dolog lenne, ha ez a tökcsomó egy nagy gombóc hegy lenne -, álmodozott ezen Szabolcs. Aztán arra gondolt, hogy ha a gombócot meg lehet tölteni, akkor a tököt miért nem lehet?
Dehogy nem lehet! És ez olyan nagy hatással volt a gyerekre, hogy azonnal lemászott a padlásról. Gyorsan a kerítés mellé osont újból, ahonnan az öreget nézte nemrég. Figyelte, hogy nincs-e itt valahol Tanyai bácsi. De nem mozdult a szomszéd udvarban sem semmi. Ugyanolyan elnyomott hangulat volt ott is ebben a nagy melegben, mint itt a baromfiudvarban.
– Mëg këll t?tsem a tököket, mëg këll. Biztosan a disznók is szívesëbben ennék a tököt ha, lënne benne valami. Üressën mindën rossz. De mit tëhetnék belé?
És ezen rágódva, sétálgatni kezdett az udvarban. A napról az árnyékra, az árnyékról a napra, a fásszínbe is benézett, de semmi olyan dolgot nem talált, amit a tökbe tölteléknek használhatna. Lassan a nagy meleg is alábbhagyott, és nemsokára újból etetési id? közeledett a szomszédban.
– Huuuuuu és még a tökök nincsënek mëgt?tve.
Szorongva állt Szabolcs a kerítés mellett, és nem tudta mitév? legyen, mikor hasához kapott, érezte, hogy a gombóc egy kicsit sok volt, és most már kikívánkozik.
– Gombócot ëttem, a t?telíke bennem, akkor biztosan jó lësz az a tökbe is belé.
Mosolyogva kandikált át a szomszédba, és vette tudomásul, hogy sehol senki. Visszaszaladva a fásszínbe magához vett egy nagyobb kést, amivel az anyja a csirkéknek a zöldet szokta vágni, aztán azzal a kerítéshez ment megint. Gyorsan átmászott a deszkakerítésen, ügyelve arra, hogy ne lássa senki. Majd akár egy lopakodó indián, odakúszott a tökökhöz.
– Az öreg biztosan a lëges?t fogja el?ször a disznónak adni, ami a csomó mellëtt van. – És ezzel a tudattal, megfogta a tököt, rátérdelt, hogy ne guruljon el és a késsel, nagy er?ket felszabadítva magában, egy léket vágott a tökre. Aztán gyorsan megfordult, lehúzta a nadrágját, és ráült a tökre. Úgy érezte magát, mint pár éve, mikor még bent a konyhában a bilin ült. De ez most azért jobb volt. Jobb volt, hiszen ? is segít az öreg Tanyai disznóin. Hiszen ki ne szeretné a szilvás gombócot.
Egy jó percet ült a tökön, mikor aztán megtörtént a dolog, és sikeresen a tölteléket belehelyezte a tök belsejébe. Örömmel húzta fel a nadrágját, majd tette vissza a léket a helyére.
– Már csak ki këll várnom az ëtetísi id?t. – Gyorsan visszamászott a kerítésen, és felkapaszkodott a pajta padlására, ahonnan jól láthatta, ha Tanyai bácsi jönni fog. Ez küldetés volt neki, egy küldetés, ami fontosabb a tanulásnál is. A nap már lemen?ben volt, mikor a szomszédudvarban megnyílott a hátsó udvar ajtaja. Csöszög? léptekkel jött az öreg Tanyai és közeledett a tökökhöz. A gyerek már izgatottan várta ezt a percet, ami végre eljött.
– Ilyen mëszirül nem is lësz az igazi. – Gyorsan leereszkedett és visszasietett a kerítés mellé, ahonnan aztán méterek választották el a tökökt?l.
Az öreg, mint mindig a kezébe vette az els? tököt, majd felemelte a feje fölé. Szabolcs izgatottan figyelte, ahogyan a töltött tököt tartja a kezében a nyugdíjas ember. Biztosan örülni fog neki, ha észre veszi, hogy a tök nem üres, hanem szépen meg van töltve, mint egy gombóc.
Aztán egy gyors mozdulattal a fölhöz csapta a tököt, pontosan maga elé. Gyenge tök volt, els? dobásra elhasadt. Elhasadt és szétnyílva a magjait akár a többinél erre-arra dobta szét a rettenetes roppanás következtében. De most nem csak a magok szóródtak szét, hanem a töltelék is. És szerencsétlenül pontosan az öreg Tanyai egyik kézfejére, meg a térdére. Mintha egy-egy kisebb darab ment volna az arca fele is, de az csak annyira volt észrevehet?, mint amikor az es? szimatolva csiklandja az emberek arcát.
Az öreg egy pillanatra megdermedt, majd értetlenül nézte, hogy mi lehet ez, ami ráfröccsent.
– Mi a fene, rothad a tök? – dünnyögte magába, és kezét szagolgatni kezdte. Orrát összeráncolva húzta erre, arra, majd döbbenten vette tudomásul, hogy a tök nem rothad. Aztán mikor meglátta a szépen egyenletesen kivágott lékdarabot, ami kirepült a dobás következtében, mérgesen kiáltott fel:
– Ki csinálta ezt a csúfságot?! Kitekërem a nyakát!
A gyerek nagy szemekkel leste, de már nem bírta tovább. Hangosan kacagni kezdett, de annyira, hogy már nem tudott sehova sem koncentrálni. Észre sem vette, ahogyan az öreg Tanyai a kerítés mellé lépett és mérges tekintettel leskel?dve nézett át a deszkák között. Pillanatra Szabolcs még nevetve visszanézett, de ekkor már az öreg szemével találta szembe magát. Ott álltak egymástól pár centire, és csak a deszkakerítés választotta el ?ket.
– Piszkos kölyök! – ordította az öreg.
A gyerek felugrott és rohant. Rohant be a házba ahol a biztonságot esetleg megtalálja, ha átjönne Tanyai bácsi. Egyenesen be a konyhába, ahol anyja valami ruhadarabra éppen egy nagy foltot vart.
– Nagyon mëg vagy illet?dve Szabolcs, mi van vélëd? – kérdezte t?le az édesanyja, de az csendesen ült a szoba sarkában lév? ágyon, és a szemével az utca fel?li ablakot kémlelte.
Mert lehet, hogy az öreg Tanyai bácsi át fog jönni és akkor jobb lesz neki, ha az anyja szoknyája közelében lesz.
– Nemsokára jön haza apád is, aztán miel?tt teljesen bésötítëdne, hordtok bé nékëm ëgy kis fát a kályha mellé – szólt újból az anyja.
– Jól van – válaszolt a gyerek, de most is feszülten szemével az utcát kémlelte, de nem történt semmi.
Egy jó fél óra múlva aztán az ablak el?tt elhaladt valaki, de annyira gyorsan, hogy Szabolcs nem látta ki volt az. Aztán nyílott az utcaajtó és valaki befele jött. Izgatottan nézte a gyerek a ház bejáratát, és kezével er?sen szorította az ágy sarkát.
– Gyütt valaki? – kérdezte félénken.
– Azt hiszëm jött, igën mán látom – válaszolta neki az anyja és kifele bámult az ajtón keresztül, de Szabolcs az ágyon ülve nem látta, ki az.
– Idësanyám, tényleg gyütt valaki? – kicsit reszket? hangon újból megszólalt a gyerek. De erre nem kapott semmiféle választ, mert már a konyha ajtaja nyílott. Aztán a gyerek megkönnyebbülésére belépett az apja.
– Hát sziasztok – köszönt szépen az apa, majd letette a munkás táskáját az asztal mellé. A táska, amiben az elemózsiáját hordta, nap, mint nap a munkába.
– Hogy t?lt a mai nap? – kérdezte meg a felesége, azaz Szabolcs édesanyja.
– Jó vót, ma nem is vót olyan sok dolog. Hazafelé még vótam bent Tanyai bácsinál, mert béhívott ëgy pohár borra.
Csak ezt ne mondta volna az apa Szabolcs el?tt, lehet hogy kívülr?l nem látszott, de odabent a kis lelkében a gyereknek valósággal a félelem lett az úr. Biztos az öreg elmondta, hogy ? mit csinált, és most lesz-kapsz! Bár eddig soha nem verte meg az apja, de most biztos baj lesz a töktöltésb?l.
– Kimëgyëk ëgy kicsit az istállóba mëgnízëm a Rárót – szólalt meg újból az apa, majd ahogy mondta, úgy is tett. Felállt és kiment a házból.
Szabolcs feszülten szorította továbbra is az ágy szélét és nem tudta, hogy vajon tudja-e az apu, amit tett? Ha tudta volna, akkor már bizonyára mondta volna, és nem lenne ilyen nyugodt és szelíd.
– Szabolcs të miért nem mëntél ki apáddal? Máskor alig várod, hogy az istállóba mënjetëk – kérdezte az anyja.
– Hát…hát most valahogy jó itt bent nékëm – makogta a gyerek.
Aztán pár perc múlva visszatért az apja, majd leült és ? is gombócot kezdett enni.
– Finom ez a gombóc. Szabolcs të ettél? – kérdezte t?le az apa.
– Igën ëttem – válaszolta.
– És finom vót nékëd is?
A gyerek kicsit kényelmetlenül érezte magát, hogy az apja érdekl?d?en faggatja, de nem volt mit tenni, válaszolni kellett.
– Finom vót.
Aztán miután befejezte az evést felállt, és odalépett a gyerek elé.
– Szabolcs engëdj ide az ágyra pihenjek ëgy kicsit, és addig mënjél ki és szëdd össze a tojást. Láttam a pajtában is, ott a szína alatt. Nyúlj bé a lyukba és vëdd ki onnan is. Utasította az apa a fiát.
A gyerek felállt az ágyról és elindult ki. El?ször a tyúkól mell?l szedte össze, mert ott szívesen fészkeltek a tyúkok, és oda szerettek a legjobban tojni is. Aztán még talált párat a fásszínben is. Utána pedig, elindult a pajtába, ahova a tyúkok eddig soha nem tojtak.
– De ha idësapa azt mondta, hogy van ott tojás akkor lësz is ott biztosan, mert ? tudja.
Belépett a pajtába, aztán megállva a szénacsomó mellett kereste a lyukat, amir?l az apja beszélt. Kicsit letérdelve észre is vette azt. Aztán óvatosan bedugta a kezét és… semmi.
Még jobban bedugta a kezét, a válla is már félig bent volt ameddig csak lehetett, és akkor már érezte a tojás alakját. Kicsit tapintásra más volt, mint eddig, de ha apa azt mondta, hogy itt tojás van, akkor bizonyára az van.
Megmarkolta óvatosan és lassan kihúzta a kezét, akkor látta, hogy amit a kezében tart, azt bizonyára a Ráró tojta.
Egy hirtelen mozdulattal ledobta a földre és megfordult, hogy elhagyja az épületet, de ekkor az ajtóban ott állt az apja, és ?t nézte.
– Na mëg lëtt a tojás Szabolcs? – szólalt meg el?ször az apa.
– Hát… hát ez nem tojás vót, hanem… – és bámulta az összemocskolt tenyerét, amiben a friss, Ráró tojás nyomott hagyott.
– Csak azt gondoltam, hogy ha të az öreg Tanyai bácsinak a tökjét mëgváltoztattad, akkor mëgváltoztathatom én is a tyúkok tojását – szólt hozzá nyugodt hangon az apa. De ekkor már gyerek arcán egy könnycsepp folyt végig. Jobb lett volna, ha jól megveri, de úgy hogy megemlegesse mindig. De ezt, amit vele tett, úgy érezte, hogy nagyon megalázó volt. Vagyis inkább az, hogy amit tett az öreg disznótökével, az volt az igazi b?n.
– Bocsáss mëg idësapukám, bocsáss mëg. Ez után én lëszëk a legjobb gyerëk a faluban. Nem fogok többet ilyet tënni – és lehajtott fejjel lépett az apja elé.
– Sëmmi baj, nem këll te a legjobb gyerëk lëgyél a faluban, csak az öregëknek add mëg a tiszteletët – válaszolta az apa.
– Úgy lësz, és mëgyëk bocsánatot kírëk Tanyai bácsitul!
Ezt azért is mondta a fiú, mert ha önként ajánlja fel, hogy ? bocsánatot kér, akkor bizonyára jó gyereknek fogják tartani az udvarban.
Ahogy mondta, úgy is volt. Tanyai bácsitól bocsánatot kért, majd valahányszor észrevette, hogy az öreg tököt akar törni, akkor gyorsan átsietett hozzá, és ? vágta a fölhöz az els?t, de úgy, mintha egy óriás gombóc lett volna.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.03. @ 11:35 :: Thököly Vajk