Por és hamu az életed?
Ha elmész, majd ezt kérdezed.
Tudod, hogy más is lehetsz,
hát tedd meg, amit megtehetsz.
Örök lét, ez vár majd téged,
szárnyaid és aranyfények.
Boldogság és nagy szeretet
oltalmazza a lelkedet.
Most ehhez meghalnod sem kell,
Gyerünk, végre ébredj már fel!
Kezd használni szárnyaidat,
valósítsd meg vágyaidat.
Sokszor gondolkodom azon,
vajon mi a feladatom.
Nem értem, hogy mért nem tudom,
oly rég óta ezt kutatom.
Azt mondták el?re lássak,
lelkemben kell mélyre ássak.
De ez nagyon nehéz dolog,
félelmekkel teli vagyok.
Élet id?nk gyorsan telik,
alvóknak ez fel sem t?nik.
Mennyi minden megváltozott
Magyarságunk elvirágzott.
Nézz gyermeked jöv?jére
félsz, ha marad, nem lesz pénze.
A nyelveket jól beszélik,
régi versünk még sem értik.
Hazánkból még mit sem láttak,
külföldön majdnem mind jártak.
Mi lesz sorsa szép hazánknak?
Gyermekeink mind elvágynak.
Még nem kés?, beutaznunk,
országunkat felkutatnunk.
Szépet látni kishazánkban,
bízni kell a változásban.
De ma sokan mind eladnák,
múltjukat szemétre dobnák.
Ki leszek, ha magyar már nem?
Hazámmal én nem tehetem!
Jöv?det lásd, nyiss ablakot!
Szül?földedt?l ezt kapod.
Magyarként én itt születtem,
s e föld temet el majd engem.
?seink egyet akartak,
boldog létet a Magyarnak.
Szép dalokat dúdolgattak,
Magyarokként gondolkodtak.
?k megvédték a földjüket,
hazámért adták vérüket.
Én sem adom, mert az enyém!
? táplálja er?m belém.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.05. @ 14:00 :: Szmolényi Edit