Pogány Gábor : A kiöregedett kis vakond dala

*

 

Csendben matatok,

a föld alatt maradok,

néha kinézek

vannak-e szilézek?

 

Ha már itt vagyok,

kötögetek, ha hagytok.

De kötögetni nem tudok,

 s nadrágot sem varrhatok.

 

Barátom sem sok (van)

s ha az idő fent csobban,

én ázottan úszhatok

– olyankor így vagyok -.

 

Kevés a nyugdíj, amit

a postás a lukba taszít,

de én már így is elélek,

ha velem a szentlélek.

 

Ráadásul, a “csehszlovák”

régi rajzfilm figurák

holmi nyelvtörvények miatt

jóra itt nem számíthatnak.

 

Így aztán keveset túrok,

inkább csak matatok,

s várom a végzet szavát,

a zöld színű, hegyes kapát.

 

S ha elmarad (még)

végzetem,

ilyet akkor se tegyél velem,

Mert ha engem kikaparnak,

nem mondhatom, hogy

le

se

szarnak.

Legutóbbi módosítás: 2009.09.09. @ 19:24 :: Pogány Gábor
Szerző Pogány Gábor 79 Írás
Üdvözlöm a Héttorony közösségét, és köszönetem a meghívásért! Magam firkász volnék eredetileg, de miután korábban írtam egyebet, mint újságot, így laptól távoztom után is folytatom a billentyűzet püfölését. Kérem, fogadjátok kritikával szösszeneteimet, bár megjegyzem: a bírálatokat kritikával tűröm.