Omlik halovány
lengeszivárvány
gúzsba kötöm magam.
Halkan elszédül,
újra megrémül
magas vén falam.
Kopogó csöndben
zárja megdöbben
kulcsom sincsen már.
Fázna, ha jönne
álmod, örökre
rideg ez a vár.
Leláncolt szárnyak,
vacogó vágyak,
minden szerteszét
Halotthalovány
lengeszivárvány
álmatlansötét.
