Petz György : ITT SE

Nyomtatás

ITT SE

Meg kell nézni néha,

jó anyát választottál-e,

és jó apát;

a gyerekeidr?l nem is szólva;

egyáltalán, választol-e,

vagy a kapcsolatok rafinériája:

hogy nem kereslet van, de ítélet.

Aztán ha szabadságnak magyarázod,

mert nem tudsz kibúvót rajta kívül,

hát megéled az egészet – minek még

része is alig lennél. Enyészet.

De ott a születés ünnepe,

ami véletlen volt kórházas,

gyönge anyával,

akinek az orvos szabta meg,

mikor, mire vágyhat;

neki legyen jó nyersanyag,

áttekinthet?, vágható,

varrható adag;

kinek felsír végül…,

meg örömködés.

Aztán roham a szocializmus

szekerét húzni-vonni:

el?re lefejni a tejet a gyereknek,

hármas társbérletben az egyik

pénzért vigyáz rá,

míg dolgozol alig többért –

anya-gyerek kapcsolat –

rendszerspecifikus,

mint a fikusz,

talán mérgez is.

Gyöngének lenni,

megélhetésért mindig loholó,

sokat sosem keres?

férj mellett szinte

férfi szerepet játszani,

szabad vasárnapra

hetek mocskát

ünneppé tisztító

asszonnyá lenni –

ó, miért vállaltad,

örök-sérv meger?ltetés,

meg a szív nehézségei-asszony,

aki operációkban kezdted

számolni a múló id?t

és férjeid eltemetésében;

szabad asszony, gyerekeid voltunk,

evangélikus lelkészt keresek,

hátha ért a te lelkedhez,

meg a porhoz, amit majd

körülállunk – mi hivatalosak,

meghívottak és ott-dolgozók,

akik nem magunkon

gondolkodunk el sosem,

csak a szabadság

másoknál miben-létén,

míg kihámoztad közülünk

magad, hogy itt se legyél.