Kavyamitra Maróti György : Elmúlók

Nyomtatás

Elmúlt minden szép imádság,

minden Szépség imádata.

Fogyatkozik a telihold:

sehol Isten áldomása.

Kerekülj ki! Minden szépség

jöjjön vissza holnap!

Miért lenne a holnap is,

csak lepusztult, holt nap?

Egymagamban kullogjak tán

szomorfekete utcák során,

bárányfelh?kre térdepeljek?

Mögöttem kóbor kutya zihál.

Jöjj, ziháló kutya: nesze!

Maradt még holmi szendvics,
egyed!

Túlvilágra váltok jegyet:
 jól cselekszem, nemde?

Ki mondja meg, miért kell
magam baktatnom az utcát?

Elvétettem tán a kettesben

baktatásnak múltját,

vagy csak a fogyó hold,

vackolódik velem?

Nem szeretlek fogyó hold,

mikor így lépsz, és lopsz
t?lem.

Lám, egy kocsma: ajtó nyitva –

tódul ki jó cigifüst:

gurítsunk még le pár felest,

nincs még telve gyomorüst,

és nyeljünk holmi borokat is,

feleseknek után. Utána
majd jöhet ágy is.

Talán elég lenne mára…

A villamos már nem is csenget,

csak álmában alszik egy picit.

Jó: akkor majd gyalog megyek.

Taxira nincs pénz megint.

Kel?ben az Órion: nagy vadász.

Csillagok közül vadássz
holnapra –
vagy az utánra –

olyan gyönyör?,
és szép leányt,

mint ?

volt.

Vadászunk holnap

nagy Vadász?