dudás sándor : Feketén-fehéren

    Barátaim, a sakkozók csendben ?zik
    a tudást, sorstársamul szeg?dve.
    A fekete-fehér bábukat vezénylik rohamra,
    vonják védelembe, léptetik tétlen –
    taktikának megfelel?en. Felismerhet?
    törekvések; agyafúrt ötletek, ravasz
    kivárások, cselek – hangtalan
    észkommunikáció. Váratlan kombinációk,
    háttérfigurás betartások, tapintatlan
    parasztok, áldozati cselek, fenyegetéssel
    felér? udvariasság adódnak, mint
    az élet mindennapjaiban. Sakkfigurákkal
    veszélytelenebb, bár partnereim
    gondtól ráncolt homloka nem ígér semmi jót.
    Míg a táblát lesik mer?en, emberbaráti
    sugallatokra hallgatva, áldozok tisztet,
    bástyát. Ritkán értékelik nagylelk?ségem
    (gy?zök, így is sokszor). Látva arcukon
    egy-egy ajándék matt után az önelégültségbe
    csomagolt tiltakozást, beláthatnám, hibáztam.
    De, hát mint mondtam el?re, részemr?l
    nincs tét, legy?zési vágy, a játék: játék
    a csodáért és nem a nincs-kegyelem
    állapota. Kétlem, hogy ért a világ.

Legutóbbi módosítás: 2009.09.15. @ 19:44 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.