Barátaim, a sakkozók csendben ?zik a tudást, sorstársamul szeg?dve. A fekete-fehér bábukat vezénylik rohamra, vonják védelembe, léptetik tétlen – taktikának megfelel?en. Felismerhet? törekvések; agyafúrt ötletek, ravasz kivárások, cselek – hangtalan észkommunikáció. Váratlan kombinációk, háttérfigurás betartások, tapintatlan parasztok, áldozati cselek, fenyegetéssel felér? udvariasság adódnak, mint az élet mindennapjaiban. Sakkfigurákkal veszélytelenebb, bár partnereim gondtól ráncolt homloka nem ígér semmi jót. Míg a táblát lesik mer?en, emberbaráti sugallatokra hallgatva, áldozok tisztet, bástyát. Ritkán értékelik nagylelk?ségem (gy?zök, így is sokszor). Látva arcukon egy-egy ajándék matt után az önelégültségbe csomagolt tiltakozást, beláthatnám, hibáztam. De, hát mint mondtam el?re, részemr?l nincs tét, legy?zési vágy, a játék: játék a csodáért és nem a nincs-kegyelem állapota. Kétlem, hogy ért a világ.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.15. @ 19:44 :: dudás sándor
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.