Dobó Erzsébet : Nem tudom ki mondani…

Nyomtatás

meg találtalak elgyötört sötét alak

ezer éve nem láttalak,

valaha szerettelek…

magamhoz vontalak,

tört lelkedbe lelkéb?l lopni,

hogy élni lássalak,

bánatod elmorzsolni,

hogy könnyeden lebegj,

de rám zúdult minden bánatod,

vért sírtam…

fájt a vak seb lelkem helyén,

poklokat jártam  érted,

lelked vissza hozni,

sötét átkot hordoz a szemed,

nem, hogy él benned,

 magad vagy a gy?lölet,

s hagyom,hogy sötét éned

átjárja lényemet,

csituljon bennem az ?rület,

belehalok,

hogy újra élhess,

de mégis…

 elvesztettem valamit,

 a neved már nem tudom,

nem tudom úgy kimondani.