Böröczki Mihály - Mityka : Cigányok Fenékpusztán

Az elhagyott állomás puszta kövén aludtak,

nyűtt pléd volt takarójuk, párnájuk kő.

Álmodtak föld-ízű szerelmet;

óvó lélegzet vigyázta frissen fonott kosarak

vesszőillatában.

Augusztus egén tömérdek csillagok hunyorogtak,

fönt valamivel – a római kori erődítmény

huszadik századdá vakolt törpe falai

lestek álmos idegenséggel

a sziporkázó kék burok felé,

idelent két férfi, s a két asszony

kutyák melegített nyugalma.

Iszonyú csönd volt.

A kőre kuporodott béke

szuszogta egykedvűen,

hogy ez itt talán már Európa,

huszonhét fokos Balaton-vízzel,

kínlódó nyárral, emberteremtéssel.

Aludtak a cigányok.

Figyeltem őket vajúdó lelkiismerettel

– bent vetett ágy várt,

új asszonyom tápászkodó meleggel –

szemközt – fogadott barátom,

a kéttörzsű nyárfa

őrizte még a terjes, szép nappali árnyat.

Meleg volt, s kint, az elhagyott állomásépület

szalmazsák-kövén,

négy ember, s két kutya hevert, akár

az örökbe fogadott Magyarország.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.