Takács Andrea-Babu : Oly jó ez a csend…

Nyomtatás

Oly jó ez a csend…

Némán lélegzem be a nyár illatát,

s Te kifújod a reszket? telet.

Beszívod új id?k ígéretét,

s én kifújom az emúlt id?k súlyait.

Békéd lelkem csendjét ringatja

s békédbe csendem simul.

Életnek hitt létemben

általad születtem.

Szívemben dobbansz,

fájdalmam könnyeidben csordul,

örömöd mosolyomban ragyog.

Már tudom,

a

MI

nem két külön lényben él? gondolatok szövetsége,

nem kívülr?l befelé érkez? szeretés,

nem biztatás,

nem terv,

nem ígéret,

nem karokba fonódó testek összemosódó illata,

nem két kulcs egy zárba,

nem harangok csengésében elrebegett „igen”…

Bennem léted, benned élem

szavak nélkül…

Oly jó ez a csend…