Kovács Henrietta : Szent Iván éjjele

Megkésve ugyan – de jobb kés?n, mint soha…

Víg most az éj, fentr?l az Istenn? nézi
holdszín köntösében, a vad t?z mint lobog;
pogány szikra csap fel ?s-szárnyon az égig,
mesét szól a pernye, egy újat s egy régit:
minden titkos szava afféle b?v-dolog.

Mohón les a fák közül sok r?t tündérszem,
el?csalta ?ket a varázs-éjszaka,
megbújnak félve a törzsek közt egészen,
csak vékony hangjuk motoz az ágak neszében,
eképp üzen velük a lángok évszaka.

És a dal oly tiszta, oly büszkén áradó,
máglyák fénye oson a szívünkbe vele:
“Légy áldott a hosszú úton, bölcs Halandó,
hisz az örök is csak t?led lesz múlandó,
ne félj hát, megvált majd Szent Iván éjjele.”

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/