Kőmüves Klára : Tök/életlenül

 

 

 

Nem sikerült levetnem az egyenruhát,

pedig sokáig szolgáltam a testem,

azt hittem, már megengedhetem magamnak,

amit kiérdemeltem.

Ha melegem volt, azt hazudtam, fázom,

mert jól takart pulóverem,

kötött rabság kíséri életem.

Már csak a dunnámat szeretem,

alatta melegednek testem titkai,

huzatnak hét gombja hét lakat,

bennem öltött testet a hetedik parancsolat.

 

Csak sötétben, csak titokban, csak alighogy, éppen

megmártózni egy cseppnyi szenvedélyben,

s tagadni folyton, hogy függő vagyok,

pulóver rost ostyája számban,

kulcsra kéz, újabb hazugság az esti bűnbánó imában.

 

Hamis vagy!

Hamis vagyok, hamis a csalfa verseimmel,

szép szavakkal, lírákkal, áldott emberekkel.

Habokkal, varázsütéssel, angyalokkal,

reményeimmel, hitemmel a szebb napokban.

Festményeimen hatalmas szemek,

a szempillák mind éles fegyverek

és lecsurgó vörös erek mögött

keresztre feszített emberek.

A szavakban monoton hibák követnek,

mert rímre járna bár agyam,

terhel a gondolat,

pedig a lelkem sem rímel már a testre,

Én fekszem majd a szabad keresztre!

 

Tagadsz!

Tagadok. Tagadok, ha kell,

mert hunyászkodás minden beismerés.

Nem állok készen újabb ütközetre,

ahol göncöm szakad,

lehullik  hét lakat,

s szabaddá válik minden nem szabad.

 

A festmény sem az igazi,

a vers is rejtjeles.

Íme, egy újabb lopott bölcselet,

mi jellemzően közhelyes,

senki sem tökéletes!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))