1451 júliusának idusa. Kis köztér Veronában, rejt?zköd?, csöndes kis tér. Néhány lombos fa sátortet?zik a tér fölé, de átengedi az arany napsugarakat, azok meg szorgalmasan melegítik a tér homokját.
Lent, a lombok alatt két nyolcéves forma fiúcska játszik, elmélyült csöndben építik homokvárukat.
Mézszínhajú, tószínszem? az egyik, sötétfekete haja, arabos fény? szeme van a másiknak.
Kedves, lágy arcú mindkett?.
Fejecskéjük homlokuknál összeér, szót alig váltanak, jól értve egymást építik a várat.
Most egy lányka bukkan föl az egyik sikátorból, átfut a téren, hosszú, sötét haja lobogva száll mögötte.
Hatéves lehet.
Egyáltalán nem tör?dik a fiúkkal, átgázol a homokon, szétrúgja a majdnem kész várat, és már huss! ott sincs.
A fiúk leveg? után kapkodnak, és bámulnak az elporzott lányka után.
Kisvártatva aztán leveg?höz jut, és megszólal a sötét hajú:
„Benvolio! Ki volt ez a kis pisis? Tudod?”
A mézszínhajú fej bólint, és csodálkozva néz a másikra:
„Hát te nem ismered, Romeo? Júlia volt, a Capuleték Júliája!”
A kis Romeo egy ideig arrafelé néz, amerre a lány elt?nt, aztán sóhajt egyet, öklével a leveg?be vág, és azt mondja:”
„Uhhh! Én hogy utálom ezt a lányt!”
Legutóbbi módosítás: 2009.06.21. @ 05:49 :: Kavyamitra Maróti György
