Kavyamitra Maróti György : Hiszem, hogy voltál

– Credo, che tu sia stata –

Sose látlak – bizonyára -,

soha többé kedvesem.

E világon jöhet bármi,
a mi évünk nem jön el.
Szelek j?nek, es?k hullnak:

besötétül a világ.

Komor éjben, zoral estben,

hogy találhatnék reád?

Sose látlak! Tudom én jól.

Épp most robban föl a Hold,

let?nik szép Nap az égr?l,

elpusztulnak csillagok.

(Azért csak voltál, és leszel is,

meglétem véghatáráig, és túl

azon is. Újra- újralétek furcsa,

különös útveszt?in velem leszel.
A „karma” hihetetlen játék. Hiszen

megláncolt hajad, illatod, ízed,

mozdulatod, hangod és kezed.
Karmába láncolva leszek veled.
De addig… Addig motyogom):

 

Sose látott ágyad mellett

hideg éjben susogom

ugyanazt a régi nótát,

ami egyszer íratott:

 

„Nikoletta, Nikoletta:

neved dúdolja a szél.
Kicsi lelkem, idevárlak,

gyere gyorsan: sose félj!”

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.