Furuglyás René : Hajnali séta

H?vös nyári hajnalon

köd lepte táj…

Sétálok az aszfalton

néma lámpák sora áll

s az egyik alá érkezék

rámpislog szeliden…

Hallom ahogy rezeg

az áram köreiben…

Csillog már az út

a harmat megtalálta

s rálehelte nedvességét

az egész világra…

Átfut rajtam a hideg

reszket bele csontom

vacog a fog

összeszorítom…

Lassan kel a Nap

kitárta fényét

sugárkoszorúként

ontja melegségét…

Elfáradt testem

elterül az ágyon

jó éjszakát kiván

a Nap az ablakpárkányon…

………………………………………………………………

Kedves René, beszéled a semmit meglehet?sen rosszúl. Kiragadok egy részletet:

 

H?vös nyári hajnalon  —nyári hajnalok mán csak ilyenek

köd lepte táj…         —- ráadásul ha a köd is ott sunyít

Sétálok az aszfalton   —– igen azon szokás sétálni

néma lámpák sora áll  —no itt megfogattad volna egy ” zajos-lármás lámpák” alattal, ugyanis a trafóknak van némi hangja a néma éjben.

s az egyik alá érkezék —- ez is sallang

rámpislog szeliden…   —ha meg pislog is, még hangosabb mert kezd bekrepálni.

Legutóbb szerkesztette - Furuglyás René
Szerző Furuglyás René 196 Írás
Furuglyás René, felvidékről származom, budapesti főiskolás vagyok. 1992.03.25.-én születtem Érsekújvárban (Szlovákia). Ma Szentendrén élek. "Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )