Mentovics Éva : Emlékek…

Nagymamám emlékére, aki 110 évvel ezel?tt 1899. május 18-án született
és 1996. május 28-án – 97 évesen – hagyott itt bennünket

 

 

 

? volt a legjobb ?sz nagyanyóka,

csillogó szemmel rám nevetett,

bölcs szava intett a szépre, a jóra:

„Légy tisztes mindig, el ne feledd!”

 

Apró kis láda… mélyében kincsek:

barnuló képek, régi levél…

nyílik a zárja, hogy betekintsek,

árvuló lelkem vigaszt remél.

 

… ott áll a kertben, karján egy gyermek,

szívéhez húzza csöppnyi kezét,

lágy tavasz lengi körbe a kertet…

(tükröm még most is ?rzi szemét)

 

?szül? tincsek játszottak arcán,

földeket róva görbült a hát,

majd’ száz esztend?n vívta a harcát,

még ma is hallom int? szavát.

 

„Bárhova kerget a lüktet? élet,

légy aki voltál, nincs alkuvás.

Senki se gy?rjön két vállra téged –

fegyver az erkölcs, kincs a tudás.”

 

Régmúltak fátylán rezdül a csipke,

álmok idézik víg kacaját,

fellegek rojtján lebben az inge,

szell? simítja ?szes haját.

 

Sírhantján játszó tétova emlék –

megpihen halmán a fénykoszorú…

Tárt karja nem vár, nincs, aki megvéd,

gyászol a lelkem – nézd, szomorú.

 

Bölcs szava kísér, bármerre járok,

hangjának selymét nem feledem.

Múlhatnak évek, szánthatnak ráncok,

jóságos lelke itt lesz velem.

 

Legutóbb szerkesztette - Mentovics Éva
Szerző Mentovics Éva 23 Írás
Akinek megadatott, hogy édesanya legyen, tudja, hogy talán nincs is annál felemelőbb, szeretetteljesebb érzés, és felelősségteljesebb feladat. Nekem három csodálatos gyermekem van. Mindegyiknek imádtam mesélni, egy ideje pedig nemcsak a kanapéra kuporodva mesélek a legkisebb gyerkőcömnek, hanem le is írom a verseket, meséket. römömre szolgál, hogy Veletek is megoszthatok belőlük néhányat. Nem csak gyermekeknek írok... mindenről, ami megérint.