Villámlás éjjel

… lelkét vihar dúlja,

párnáját riadtan fogja,

  sötét szoba foglya

 

 

rémálmait álmodja újra, meg újra,

éjjelek romjain tagjait vonszolva

     virradva zsibbadtan vádol,

éjszaka fekete árnyait nem ?zi el távol,

        repedés súg falon,

keser?n elönti fájdalom,

                         halomba rakja.

Szemével követi, nem ereszti

sebeit nem kötözi senki,

                      … senki!

Simítatlan lelke alámozdulna,

      félelem izzad, halálszag árad szerte.

   Ellenség mindenki — félelmek betege,

magának szigorú ítésze,

    süllyed egyre mélyebbre.

Szemek el?l bújni, elmúlni fénytelen!

 hazugságtól menekülni reménytelen.

Az igazság jön — a törvény nélküli.

 

S már ez sem érinti,

hogy nem fog fájni neki,

… mert nem fog,

Nem fog!

                (— szuggerálja magát)

(egyenes gerinccel elfogad mindent)

   (elfogad már mindent)

(elfogad…)

 

Csak magát áltatja néha,

az élteti,… és viszi át másnapba,

még ez segít,

      és segít az írás,

                  a sírás.

 

… hát sír is hosszan

 

 

 

22látogató,1mai

Szerző Laura Alen 41 írás
Boldog az, aki lenni is tud, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndje, és titkok tudójává válik.

20 Komment

  1. Kedves ÃÂgi, én nem tudom (nem értek hozzá)
    még így utólag elolvasva sem tudom… nem voltam tudatos, nem szabályoztam, hajnalban bevillant, akadály nélkül előjött, leírtam…
    ha azt gondolod, hogy ballada, akkor az, rád bízom ÃÂgi 🙂 (Marax is utalt rá)

    nagyon köszönöm 🙂 🙂

  2. Kedves Süti,
    alszom én máskor 🙂 … csak ott idegen helyen, a vihar sem hagyott… Köszönöm :))))

    talán a munkamegosztásra hivatkozhatnék…
    ti megírtájok a rengeteg madárdalos-virágillatos-szerelmes verset…és a nagy igazságokat,
    maradnak nekem ezek: a törvényenkívüli vívódások, szenvedély-szenvedés, önvádiszonyat és mentségek

Hagyj üzenetet