Kerti Károly György : Perspektíva

Nyomtatás

Állok a tájban.

Ahol szemöldököm homlokommal összeér,

ott lenne a fix pont,

de a horizont a semmibe kéklik.

Foszlik a tudás:

széttart a hitt párhuzam,

(a hozam mínuszban)

az egyenes elhajlik a térben,

térden az oszloprend,

a sínnek hiába a végtelen.

Égtelen tájban állok.

Nézem az utat, ahogy elt?nik a domb mögött,

ott, ahol szemöldököm homlokommal összeér.