Horváth István : Valahogy így

2009.05.18. Horváth István vegyes 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Hamvas, Wass, Weöres,

Goethe, Márai, Heine,

könyvekbe belelapítottan,

– a múlt polcára rejtve –

iskolában nem tanultam.

Más volt a módi:tanulni,

tanulni, tanulni!

A szétcsúsztatott jelenben

sűrű egymásutánisága jött

a muszájtól szorgos napoknak

s konok kondulása harangoknak.

Hát így, valahogy így éltünk

az egyfelé nézők táborában,

s tűnődöm; bátorság volt-e,

hogy nem hagytam magam.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.05.18. @ 05:41 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.