Kétszáz éve, 1809. április 1-jén született Nyikolaj Vasziljevics Gogol orosz író, akinek köpönyegéb?l – Dosztojevszkij szerint – el?bújt az orosz realizmus. A poltavai kormányzóság Szorocsinci falujában született. Írói tehetségét ukrán apjától, a miszticizmus iránti fogékonyságát orosz anyjától örökölte.
Sokoldalú ifjú volt: vonzotta a színészet, a festészet, a történelem, foglalkoztatták a közélet kérdései, de legf?ként az irodalom. Iskolái elvégzése után pétervári hivatalnok lett bel?le, alaposan megismerte a bürokrácia kusza útveszt?it, a kisemmizett, a léleköl? munkába beleszürkül? hivatalnok típusát, s tapasztalatait kés?bbi m?veiben is felhasználta.
1831-ben megismerkedett Puskinnal, aki arra biztatta, hogy inkább íróként kamatoztassa képességeit. Meg is jelent els? elbeszéléskötete, az Esték egy gyikanykai tanyán, amelyben falusi mesemondók stílusában adta el? tréfás-lírai, olykor borzongató történeteit. Következ? kötete, a Mirgorod tartalmazta a kozákság kultuszát hirdet? Tarasz Bulba cím? romantikus h?skölteményét. A két kötet megjelenése közti id?ben jelent?sen elszegényedett, a nyomortól Puskin mentette meg, ajánlására a pétervári egyetemen oktatott egyetemes és ukrán történelmet. Egy év után azonban az egyetemnek is hátat fordított, s ett?l kezdve csak az írásnak élt.
Tematikája megváltozott, a falusi népélet helyett a nagyvárosban helyét nem találó ember, az élet szorongató valóságát megkerülni nem tudó kisemberek felé fordult. A szorongást a humor, a szatíra eszközeivel tudta enyhíteni, Az orr, az Egy ?rült naplója abszurditásában is mosolyt csal olvasói arcára. A groteszk helyzetek iránti fogékonyságát bizonyítják a Házt?znéz? és A revizor cím? darabjai is, ez utóbbin állítólag I. Miklós cár is jót derült, ám a kritikusok Oroszország megrágalmazását látták benne. Támadták is a szerz?t, aki gyenge idegrendszere miatt nem tudott védekezni, s elmenekült az országból el?bb Spanyolországba, majd Rómába. Itteni tartózkodása idején írta meg A köpönyeget, s ekkor fejezte be máig legismertebb prózai m?vét, a Holt lelkeket is. Ez utóbbi afféle pikareszk regény, a szélhámos Csicsikov utazása a provinciális Oroszországban. Állítólag Puskin, amikor barátja felolvasta neki a regény els? fejezeteit, könnyesre nevette magát, s megjegyezte: „Milyen szomorú is ez a mi Oroszországunk!”
1841-ben visszatért Oroszországba, Moszkvában telepedett le, de nem találta a helyét. Magányos és beteges volt, s a vallási elragadtatásban talált vigaszra. 1848-ban Jeruzsálembe ment zarándokútra, onnan visszatérve csak a vallásnak élt. 1852. február 24-én elégette kéziratainak többségét, mint az ördögt?l való dolgokat, ezt követ?en pedig ágynak esett, s elutasított minden ételt. Szenvedéseinek 1852. március 4-én bekövetkezett halála vetett véget.
Forrás: kulturpart.hu
Szabó Magda írta Gogol, Tarasz Bulba cím? m?vér?l:
„…olyan volt számomra ez a különös, prózában írt eposz, mint egy nagyon er?s, nagyon bátor, vadságában leny?göz? kiáltás. Mintha a népmese testet öltött volna, s az süvítené felém, vagy Homérosz vált volna orosszá, s úgy mondaná el az Iliász egy énekét. Ugyanekkor magyarnak is éreztem valamiképpen, mert a Hajdúságon, ahol csupa férfi közt, a hajdú ?rszobán csimbókos gubák és nagy bajuszú legények között feln?ttem, szinte a születés el?ttr?l ismer?s volt ez a férfivilág, annyira ismer?s, hogy én természetesnek és egyedül logikusnak találtam Bulba minden tettét. Tiszta sor, hogyha egy gyermek az apja képviselte ügyhöz méltatlanná válik, azt meg kell ölni, ha az embert máglyán égetik, még oda kell kurjantani az utasításokat a túlél?knek, ez így illik, így helyes, ez a törvény, mint ahogy törvény az is, hogy az anya, a feleség hallgasson, mert a férfi dolga az, hogy szálljon, mint a sólyom, és aki asszony hozzátartozik, az legyen büszke rá és ne sirassa. Iszonyú dolgok történnek ebben a könyvben, engem mégis er?ssé, jókedv?vé tesz.”
Forrás: wikipedia.org
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
