Vandra Attila : Áprilisi tréfa… és következményei

Április elseje, a bolondok napja. Ilyenkor ââ?¬Å?illikââ?¬Â valakivel valami hülye viccet csinálni. Mivel mindenki ezen töri a fejét, nehéz valami eredetit kitalálni, ami még humoros is legyen. Sok hülye vicc lát április elsejéken napvilágot, jó részük sótlan, mert a humor az er?lködéssel nem fér össze. Történt egyik évben, hogy a brassói áprilys diákok azt találták ki, hogy…

Április elseje, a bolondok napja. Ilyenkor “illik” valakivel valami hülye viccet csinálni. Mivel mindenki ezen töri a fejét, nehéz valami eredetit kitalálni, ami még humoros is legyen. Sok hülye vicc lát április elsejéken napvilágot, jó részük sótlan, mert a humor az er?lködéssel nem fér össze. Történt egyik évben, hogy a brassói áprilys diákok azt találták ki, hogy… de de vágjunk az események elejébe.

Ahogy csengettek Csaba gyanútlanul vette a XIIC katalógusát, s szokása szerint elindult a második emeletre. Ahogy benyitott, meghökkent. Csupa idegen arc fogadta. Kilépett az ajtón, megnézte az ajtót. Azon biza azt írta, hogy XIIA, jó nagy bet?kkel. Nem tévesztette el tehát. Erre vihogás tört ki. Egy pillanatig nem tudta mire vélje, aztán eszébe jutott, hogy aznap április elseje. „Szóval azt találták ki, hogy áprilisi tréfa gyanánt felcserélik az osztályokat… H?, mekkora dili hisztit fog ezért a diri kivágni! Na, nem irigylem a f?szervez?t.” – gondolta. „De most mit tegyek?” – érezte meg a dilemma súlyát. „Ha most kiverem a dili hisztit, az nem jó. Ha rájuk hagyom, hogy kiröhögjenek az még rosszabb… És kik ezek?” – nézett körül. „Kilencedikesek lehetnek, nem tanítom ?ket… Áááá nocsak, egy ismer?s arc, Kálmán, Aczél Misinek az öccse. Nagy lóköt? és viccmester, hírhedt a tanáriban. Ezek a IX A-sok. Megálljatok csak! Ezt megkeserülitek!” Jött ment? ötlete.

– Jó napot kívánok! – mondta a lehet? legtermészetesebb hangon. – A hiányzókat kérem!

A diákok meglepetten néztek össze. Ez nem volt benne a forgatókönyvben.

Csaba ingerült hangon ismételte meg.

– A hiányzókat kérem! Ki a szolgálatos?

– A tanár úrnak tisztelettel jelentem, hogy nem hiányzik senki – jelentette az egyik leányzó. Az osztály kíváncsi szemekkel nézett Csabára: „Mi lesz ebb?l?” Egyesek már gyanakodva kezdtek forgolódni a székükön. „Na persze, ekkora buliból félholtan se lehet kimaradni, s persze a senkinek nem „késett a trolibusza…” gondolta Csaba, majd kinyitotta a XIIC naplóját.

– Na, lássuk, ki az els? a naplóban. Aczél, gyere ki felelni.

Aczél Kálmán meg se mozdult. Az osztály kíváncsian nézett, hogy mi lesz ebb?l. Csaba odament Kálmán mellé, s éles hangon megkérdezte:

– Nem tudod a neved fiam? Vagy hallási problémáid vannak? – Kálmán ijedten felállt.

– De én… És mib?l fogok felelni?

– A cukrok diasztereomériájából. Felrajzolod a táblára a glükóz és a fruktóz térképletét, s azon elmagyarázod szépen mi a diasztereoméria lényege, mik az anomérek, s mi ennek a jelent?sége. Aczél Kálmán csak nézett meredt szemekkel. Életében nem hallotta se a diasztereomér, se az anomér nevét, mintha hottentottául beszélt volna a tanár kínai tájszólásban.

– S kinek fogja a tanár úr a jegyet beírni? – kérdezte kíváncsian.

– Hát, ha Aczél felel, akkor Aczélnak. Miért, másnak kellene?

– De én nem vagyok… Aczél Mihály…

Csaba kinyitotta az ajtót, s tüntet?leg megnézte még egyszer mit ír rajta.

– Ez a XII C. A XII C-be egyetlen Aczél jár, Aczél Mihály. Tehát fáradj a táblához.

Egyesek vihogni kezdtek, másoknak az arcukra fagyott a mosoly. Csaba a Bin Laden csúfnévre hallgatott, s elég rémhíre volt diákkörökben, f?leg mióta kémia szakos kollégan?jének a fiát is pótvizsgára buktatta. Ejsze Bin Laden nincs épp annyira hülye, hogy beírja bátyjának az öccse tudására adott jegyet, bosszúból ezért az áprilisi tréfáért? Vagy mégis? Kálmán lelki szemei el?tt megjelent a jelenet, amint megmondja a bátyjának, hogy kapott neki egy kettest[1]. Hogyan is szokta otthon utánozni bátyja Bin Ladent? „Nálam a hármasra már tudni kell!” Rémülten hallgatott. Egyik leányzó kelt védelmére.

– De tanár úr, nem adhat Misinek kettest az öccse tudására… Ez igazságtalanság! – Erre mások is bátorságot kaptak, a Kálmán védelmére keltek. Csaba egy pillanatra hátat fordított az osztálynak, hogy szembe ne röhögje ?ket, majd összeszedve magát, visszafordult hirtelen.

– Mi ez lázadás? Szedjetek el? egy lapot! Azonnal, mindenki. A tétel az, amib?l Aczélnak kellett volna felelnie.

A lélegzet is megfagyott az osztályban.

– Ne kelljen még egyszer mondanom! Egyenként és személyesen fogjátok beadni, hogy ellen?rizhessem, hogy fel van-e írva a nevetek.

Zaj támadt az osztály el?tt. Megjelentek a XII C-sek. Egyik kopogott, de nem várta meg az engedélyt, hanem vigyorgó képpel benyitott.

– Kinn maradtok fiam, amíg kollégáitok be ne fejezik a rögtönzést. S egy hangot se halljak odakint! – Dörögte Csaba. Hallatszott, amint kimegy, s kint újságolja a többieknek, hogy a IX A-sok rögtönzést írnak. Vajon mib?l irat? – tanakodtak.

– Ne mondjam még egyszer. A rögtönzéseket kijavítom, jegyet adok rá, majd az igazgató úr jelenlétében átadom majd a kémia-tanárn?töknek, hogy írja be a katalógusotokba.

Néhány engedelmesebb leányka lapot vett el?, s kezdte felírni a nevét. Kintr?l az igazgató üvöltése hallatszott be az osztályba.

– Menjetek már be az osztályba, mire vártok, fiam miniszteri határozatra?

– A tanár úr nem enged be.

A IX A-sok soha életükben ne örvendtek úgy az „emberev?” hírében álló diri megjelenésének.

– Mi van itt? Miért nem engeded már be ?ket, hogy kezd?djön a tanítás? – förmedt rá Csabára.

– Szüneten elmagyarázom. De hogy ezek nem kétszer, hanem háromszor fogják végiggondolni, miel?tt osztályt cserélnek a legközelebbi április elsején, azt garantálom…

– Ez áprilisi tréfa volt tanár úr? S nem volt szándéka beírni a jegyeket? – hüledezett Kálmán.

– Miért? Azt hol írja, hogy csak a diáknak szabad? Na, pucolás az osztályotokba, amíg meg nem gondolom magam, hogy cseréljek a kollégával.

– Mib?l irattál velük? – esett le a dirinek a tantusz.

– Természetesen a XII-es anyagból. Ez itt a XII C…

– Nem igaz… – tört ki a dirib?l a nevetés, de úgy, hogy a hasát kellett fogja nevettében. – Na, emberetekre akadtatok, szólt a savanyú képpel kivonuló IX A-sokra.

Közben a XII C-sek is beszállingóztak a padjukba, s kezdték felfogni mi is történt.

– S az öcsémék bevették, hogy a tanár úr beírja azokat a jegyeket? – hüledezett Aczél Misi.

– Még azt is, hogy, ? felel, s te kapod a jegyet. – nevetett Csaba.

– Hogy lehetnek ilyen hülyék? Ma az egész suli rajtuk fog röhögni…

– Te csak hallgass! – tromfolta le Magdi Misit. Kilencedikben te is befostál, amikor…

– Na, ezt hagyjuk, inkább kezdjük meg a kémiaórát. – terelte Misi a kényelmetlen témáról másfelé a beszélgetést.

– Jöv? órán a cukrok fejezetb?l rögtönzést írunk. Ha valakinek van kérdése, most tegye fel. – kapott az alkalmon Csaba, hogy véget vessen április elsejének, s egyúttal a szakállas Misi-ügynek is. Mindenki szó nélkül el?vette a füzetét, mert ez már egy cseppet se volt tréfa.

[1] A romániai iskola-rendszerben a jegyek 1-10.ig vannak. A 10-es a jeles, az 5-ös az elégséges, a 4-es s az annál kisebb jegyek az elégtelen különböz? fokozatai. E rendszert a gyakorlatban csak a felvételi-érettségi vizsgákon tartják be szigorúan. Van tanár, aki nem ad négyesnél kisebbet, f?leg a általános iskolában, a legtöbb gimnáziumi tanár hármasnál kezdi az osztályozást. 1-est általában csak puskázásért vagy “büntetésb?l” adnak.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.01.03. @ 20:15 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 725 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.