Juhász M. Lajos : agyagkatona

– zuhanásuk szemétbe hal –

 

(vakító sirályok lebegnek

vijjog a csend a tenger felett

fehér lágy test lebegésük

zuhanásuk szemétbe hal)

 

az utcákon hajnalt szirénázik a fény

 

most

id?m agyamban eltemetett rengeteg

nagy szavak a történelem hordaléka

fejem felett. most állok a sárga föld alatt

alattam pokoltalan üreg felettem

mennytelen ég – megrágtam én ezt

ezerszer

ezer év alatt.

markomban porlad a kardmarkolat

lándzsa hegye nyomja oldalam

nyergem alól lovam is kihalt

harcba indultam sehova nem értem

arcom lelkem elveszett sebes a térdem

bukott angyal mérgezett éden

 

a metró átdübörög az állomáson

 

akkor

térdig gázoltam a sebes patakban

békülve bólogató f?zfaágak alól

vízben tükröz?d? szemed simogatott

kirángattak karjaid közül

hiába álmodott aranykort ölünk

 

akkor

ült a császár arany sárkányok között

boldog lesz mikor ölünk

arany palástján vörös a t?z

szemében égett vad harag

száján üvöltött a múlt

seregbe csatába halálba

 

cseng? bongott korong gongott

fehér lenben lánytest reszket

a császárné zokog fekete selyemben

 

a kirakatokban ezer képerny? villog

 

most

halott szemem

üregébe dermed

mégis látom

el?ttem

mögöttem

indigós halálom

balra

jobbra

társam ezer

mozdulatlan

arctalan

lélektelen

 

eke mell?l

nyoszolyából

bölcs?t?l és koporsótól

vérbe kiáltott katonák

 

(ezer év ezer

egy élet egy

ezer seb ezer

egy halál egy)

 

Hiába

Régen széthullott már a birodalom

S hányszor azóta…

 

(t?zben égett sár

talpam alatt vér

szívem alig ver

ez a világ szar

 

özönvíz betakar

szétfolyik az álom

az id?jós ólom

már semmi nem zavar)

 

Legutóbbi módosítás: 2009.01.03. @ 19:03 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)