Ruder Jana : Sebzett lélekkel

 

 

Ha tudnám, hogy mi visz távol,

és mi hoz közel;

ha érteném, mitől hull a hó;

ha sejteném  hova tűnik el

egy legördülő könnycsepp,

talán nem sírnék sosem…

 

Hazug szavakat simogattam,

öleltem álmomban hideg telet.

Homokot szórtam homokra,

gyönyörködve imádtam

halomra gyűjtött  üvegcserepet

 

 

ám megkarcolta arcomat,

éle lelkemet sebezte:

 

kopott követ találtam, 

tenyeremben tartva átmelegített:

újra hiszek a csodákban!

 

 

2005.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 102 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...