Gősi Vali : Kő alól bújva

(Édesapám emlékére, és égi születésnapjára)

 

Kő alól bújik egy gyenge fácska,

félénken megremeg, csodálkozik.

Ámulva néz a fénylő világra,

fatönkhöz hajolva kapaszkodik.

 

Nem sejti még, hogy magányos, árva.

Fatönk-anyja már régóta halott.

Hiába vágyna a fény csókjára,

s hogy átöleljék óvó ág-karok.

 

Hajtása gyenge. Riadtan rebben

szellő dalára, míg egy kis levél

szárnyait bontva nyílik épp’ széjjel,

s halk rezzenéssel víg táncra kél.

 

Ámul a fácska, s bánatát rejtve

nyújtózik büszkén az ég felé,

s a kicsiny levélre párát lehelve

fohászát susogja: esőt remél.

 

Könnyekre vágyik, de fél gyökérrel

is kapaszkodik a napfény elé,

levelet érlel  ágán, s gyengéden

 

Legutóbbi módosítás: 2009.01.02. @ 14:52 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/