A Nemzetközi Holokauszt Emléknap budapesti programja az Elveszett együttélés cím? kiállítást bemutató tárlatvezetetéssel kezd?dik a Holokauszt Emlékközpontban. Az intézmény ügyvezet? igazgatója, Martinkovits Judit ezután megnyitja a Holokauszt-emlékévet, amely az 1944-es magyarországi holokauszt 65. évfordulója kapcsán rendeznek.
A megemlékezésen gyertyafényes táncel?adás is lesz, majd ünnepi beszédet mond Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont vezet? történésze, végül az Emlékfalhoz vonulnak a résztvev?k, hogy leróják kegyeletüket az áldozatok emléke el?tt.
Az ENSZ-közgy?lés január 27-ét 2005. november 1-jén nyilvánította Nemzetközi Holokauszt Emléknappá. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jöv? nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követel? náci tömeggyilkosságok történetét
A holokauszt-emlékévben minden hónapban egy-egy „hívószó” köré építik majd fel az idegenvezetést a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításán, így januárban és februárban az el?zményekre helyezik a hangsúlyt. Januárban a történelmi együttélés, a zsidók és nem zsidók közötti kapcsolatok lesz a téma, míg februárban a diszkriminatív törvénykezés áll a középpontban.
Az emlékév során egyebek mellett olyan kronológiát tesznek közzé honlapjukon, amely áttekintést ad a 65 évvel ezel?tti történésekr?l, valamint történészek munkáit is elérhet?vé teszik. A cél ezzel együtt az, hogy a lehet? legszélesebb tömegek el?tt ismertté váljanak a holokauszt borzalmai. Ebb?l a megfontolásból oktatási anyagokat, valamint „a hónap képét” is felteszik a weblapjukra.
Budapesten 2004 óta m?ködik a Holokauszt Emlékközpont, amelynek udvarán, az épületet körülölel? 8 méter magas fal bels? oldalán állítottak emléket a magyarországi áldozatoknak, itt állították fel 2007-ben az Elveszett Közösségek Tornyát is. Ezen az üvegtornyon 1441 település neve olvasható, azoké a helységeké, ahol az 1944-ben hatósági er?szakkal véghezvitt deportálások miatt ma nincs zsidó közösség. A központ állandó kiállítása a magyar zsidók és a romák szenvedéseit, üldöztetését és legyilkolását eleveníti fel.
Forrás: kulturpart.hu
Radnóti Miklós
RAZGLEDNICÁK
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve h?köl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkez? bogár.
1944. augusztus 30. A hegyek közt
2
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lép?
apró pásztorleány
s felh?t iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944. október 6.
3
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század b?zös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.
Mohács, 1944. október 24.
4
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.
