Mielőtt a Föld
vánszorogva,
csikorgó tengelyén
a Naptól
végleg elforogna,
emlékezz nyári alkonyokra,
midőn a mézszínű fény
diófák szárnyas levelén
hever.
Te állhattál ott,
a kiválasztott,
kibe milliárd lény között
lélek költözött.
Voltál magzatvíz tisztán,
az ember,
nem mindenek fölött,
de mindenekért.
Kár, hogy megváltoztál.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.18. @ 07:02 :: Takács Dezső
