dr Bige Szabolcs- : Az én apukám

A kisfiú ott ült a járdaszélen és hallgatta a verkliből csengve-bongva áradó kis dallamot: “Az én apukám…”

 

 

Az én apukám nem volt híres,

De engem nagyon szeretett.

Öltönyt viselt, meg kalapot mikor megjelent

 

Soha sem félt, és védett, ha baj ért engemet.

Az én apukám vigyázott rám eleget,

És nagyon, nagyon szeretett.

 

Ha rossz voltam és csíntalan, és sírtam,

Mint az eszement, megfogta a kezemet,

És akkor is nagyon szeretett

 

Az én apukám olyan volt,

Amilyen nem volt sohasem,

És engem nagyon, nagyon szeretett.

 

De egyszer elment, nem búcsúzott, nem,

Csak nézett szomorún és elengedte a kezem,

De én azért őt most is nagyon szeretem…

 

                                                  *

A kisfiú a járdaszélen könnyes szemmel, csendben tovább üldögélt, majd megszólalt: „Bácsi, tessék feltenni még egyszer. Itt van egy húszas!”

És újból megszólalt a verkli: „Az én apukám, … mint amilyen még nem volt sohasem…”

http://www.youtube.com/watch?v=Tn2gvBhlYpY&feature=related

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 603 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.