Egy darabig csak állt felette, és bámulta a földön. Cip?je orrával megbökte. Körülnézett, lassan leguggolt, hogy közelebbr?l is szemügyre vegye. Zavarban volt, azel?tt csak a tv-ben látott ilyesmit. Az ujjai körbefonták a markolatot, majd megemelte. Hirtelen felállt, de a fegyver nehéz volt; meglep?dött és a lendületét megtörte kissé. A fiatal fiú kezébe úgy illett a fegyver markolata, mintha csak méretre készült volna. Beleolvadt a markába, eggyé vált vele. A hideg acél, a pisztoly súlya, a szerkezet precizitása, tiszteletet parancsoló volt. Élvezte, ahogy a nehéz vastól megduzzadnak az izmok a kamasz, póklábszer? vékony karján. Feltöltötte a fiút, életer?t pumpált bele, magabiztossá tette. Körbeforgatta, nézegette, nagyon tetszett neki. Látta, a tár a helyén van, de nem tudta hogyan kell kivenni. Lehet, hogy üres?! – gondolta magában.
Úgy döntött, a neten majd megnézni milyen pisztoly is ez. Miközben a hátizsákjába rejtette, eszébe jutott: l?szer is kell hozzá! De milyen? Honnan vegyen?
Visszavette a zsákot a hátára, és hideg jóles? bizsergés futott végig a gerincén. A tudat, hogy ott a fegyver a zsákjában. Az övé! Az ? fegyvere, ami biztonságot, er?t, és hatalmat ad.
Igen, hatalmat! (A zsák húzta a vállát.)
Hatalom! – zakatolt az agyában. – Tekintély! Ez az! Tekintély! – megrészegült a gondolattól.
A zsákba rejtett pisztoly mintha csak suttogott volna a fülébe. Gerjesztette, hergelte a fiút, aki szokatlanul magabiztos léptekkel folytatta az útját az iskola felé.
Eszébe jutott az a két lány, akik reggel a buszmegállóban összesúgva vihorásztak, közben lopva rá-ránéztek. Aztán a buszon az ellen?r, nyilván bosszantásból, mint mindig, most is elkérte a diákigazolványát, pedig egy tömbben laknak. Ismerik egymást, látásból… Meg az a hajléktalan, aki az aluljáróban egy „Mit bámulsz!” kiáltással megijesztette.
– Óh, ezek most majd megváltoznak! De meg ám! Beszóltál? Rajtam röhögsz? És már villan is a stukker! – morfondírozott magában a fiú, mosolyogva maga elé.
– Na és persze ott a Takács a 12b-b?l! – egyre másra jutottak eszébe apróbb-nagyobb sérelmei. – Tegnap volt az utolsó alkalom, hogy tornaórán összekötötte a cip?f?z?m! – ahogy eszébe jutott, elöntötte a méreg. – Mindenkit csak szívat. – Aztán eszébe jutott, hogy Takács apja tavaly halt meg rákban. Kicsit elmélázott, majd „feleszmélt”! – Kit érdekel! Akkor is csak egy köcsög!
– Tényleg! Az Ági! – fonta a gondolatait tovább. – H?s leszek! Észrevesz, belém szeret, együtt tanulunk majd tovább, nyaralunk, síelünk, esküv?, gyerekek.
Egyre csak ábrándozott a fiú! Ábrándozott, hogy h?stetteteket hajt végre, megmenti a gyengéket, a kicsiket, és önmagát is. Közben átlépte az iskola kapuját. Kissé megtántorodott, valami rossz érzés kerítette hatalmába. Ez mégiscsak egy pisztoly! – villant át az agyán a gondolat, majd elhessegette magától.
Az els? két órán gyakorlatilag nem is volt jelen. Ült a padban, és folyton a táskáját bámulta a lába mellett. Néha, lopva Ágira nézett, aki a szomszéd padsorban ült valamivel el?rébb. A tanár hangja valami távoli duruzsolásként jutott el csak hozzá, elnyomta a fegyver suttogása a táskából. Csak a fegyver járt a fejében, csak arra figyelt, mintha megfert?zte volna, szétterjedt gondolatain, táplálta h?si terveit.
– Gyakorolni fogok vele, valahol a mez?n – töprengett. – Konzervdobozok is kellenek. Meg l?szer. Honnan a fenéb?l vegyek? Kell egy rejtekhely is! Azt sem tudom milyen kaliber! Milyen típus?!
Informatika óra következett. Az óra el?tti szünetben gyorsan a mosdóba ment, magára húzta az egyik WC ajtaját, és megleste a táskájában a fegyvert. Megnézte milyen véset van az oldalán: Parabellum 2011.
Ekkor a mosdó bejárati ajtaja kicsapódott, és három fiú röhögve, rikácsolva berontott rajta. Egyikük hangját azonnal megismerte: – Ez Takács…a francba – nyögte maga elé.
Sebtében behúzta a táskáján a zipzárt, majd kilépett a WC-b?l. A három fiú fújta a kék füstöt, és röhögtek valamin. Amikor elment közöttük, Takács kinyújtotta a lábát, mire a fiú megbotlott. A három srác harsányan röfögött. A fiú elvesztette az egyensúlyát, de nem esett el. Visszafordult, és megkérdezte: – Jól szórakoztok? Baromi vicces volt…
– H??, de kinyílt a csipád, pisis?! – lépett közelebb Takács, mire a fiú hirtelen jött magabiztossága egy pillanat alatt elolvadt.
– Csukd be az ajtót magad után gyökér! – fújta a füstöt Takács a fiúra. – Na, várj csak, te barom! – sziszegte a fiú. Bosszúra vágyott, elégtételt akart venni. Érezte, a legapróbb dolog miatt is robbanni tudna, annyira dühös volt. Eldöntötte, hogy figyelni fogja a Takácsot, és a legapróbb dolog miatt is odalép elé…és…és…
Dühös volt, legf?képp magára. Cserbenhagyta magát, megijedt, gyáván megfutamodott.
Amint becsengettek, letelepedett egy gép elé, és azonnal a netet kezdte bújni. Rákeresett a típusra, és a keres? azonnal dobta is a válaszokat. Az els? pár találatot meg is nyitotta, elkezdtek lejönni az oldalak, amikor egyszeriben elsötétült a monitor. A teremben csend lett, egy gép sem zúgott. Mindegyik monitor vakon bámulta az el?tte ül? diákot.
– Áramszünet! – szólalt meg a tanár. – Nos, ha már így alakult, akkor vegyünk el? egy üres lapot, írunk egy röpdogát.
– ASZENTSÉGIT! – kiáltott fel hirtelen a fiú dühösen, önmagát feledve.
– Talán van valami jobb ötlete kedves barátom? – kérdezte a tanár. A fiú csendesen nemet mondott. Még a röpdolgozat kérdését sem írta fel a papírra. Úgy adta be óra végén a lapot, üresen.
Tanítás után, az iskolai menzán állt a sorban, amikor észrevette, hogy jóval el?tte a Takács az Ágival beszélget.
És az Ági mosolyog. És a Takács is mosolyog. És együtt nevetnek, és egy-egy kósza mozdulattal a Takács hozzá- hozzáér az Ágihoz!
A fiúban fellobbant a féltékenység lángja, ami csak tovább forralta dühét.
Egyszer?en nem értette, hogy az Ági miért beszélget, s?t, miért nevetgél azzal a bunkóval. Oda akart menni, de nem mert. Pedig valamit tennie kellene. Nem bírt magával, akárcsak ha kínoznák. Minél tovább bámulta ?ket, annál kellemetlenebbül érezte magát. Mintha egy kígyó vonaglott volna a testében, görcsösen alig észrevehet?en fészkel?dött. Egyik lábáról a másikra állt, a gyomra kavargott. Az állkapcsába éles, nyilalló fájdalom hasított, ekkor vette észre, hogy a fogát csikorgatja. Egyszerre megnyugodott. Nem is értette mi történik vele. A gyomra már nem kavargott, nem kényszerítette semmi sem arra, hogy összegörnyedjen. Az állkapcsa elernyedt, arca kisimult, de a szemében felvillant a félelem. Hirtelen elöntötte a forróság, és izzadni kezdett.
– Mi a fene bajom van? – kérdezte magától rémülten. – Nem vagyok normális – tért magához a fiú. – Egy pisztollyal rohangálok a suliban – eszmélt fel, és a valóság kezdett besz?r?dni az agyába.
Ekkor Takács észrevette ?t a sorban. Középs? ujját felmutatva beintett neki, odaszólt valamit az Áginak, mire Ági hátrafordult, és mindketten kacarászni kezdtek. A fiúban ekkor elpattant valami. A látása fátyolos lett a könnyekt?l, és besz?kült, csak a két alakot látta maga el?tt. Aztán felhorkant, mint egy megvadult ló! Habzó szájjal feltépte a hátizsákja zipzárját, és kivette a fegyvert. Ã??rült tempóban ment a Takács felé, kezében a pisztollyal. Senki sem vette észre, egészen addig, amíg a fiú az el?reszegett fegyverét a Takácsra nem emelte. Ott állt el?tte jó pár méterrel, a többi diák mind elhúzódott onnan. Jókora kavarodás, sikoltozás, szaladgálás támadt.
A fiú nem hallott semmit, és nem látott semmit, csak a Takács alakjára meredt.
Takács sápadtan bámulta a fiút, aki nem várt tovább, lassan meghúzta a ravaszt.
Egy er?s pisszenés történt. Semmi több. A fegyvert elsült, de nem dörrent, nem rúgott vissza, nem volt l?por szag, és Takács nem esett a kövezetre véres mellkassal. A fegyver csupán pisszent egyet. Takács bámult, szemét a pisztolyra meresztette, majd óriási röhögésbe kezdett. Az étkezdére halálos csend ült. Mindenki megállt, és a Takácsot meg a fiút bámulták. Takács annyira röhögött, hogy nem bírt megszólalni. Senki nem értette a jelenetet. Aztán amikor a Takács röhög? görcse alábbhagyott, rámutatott a pisztolyra, és még mindig nevetve odaszólt: – A Légpisztolyod te barom! Nincs megtöltve!
A fiú megrökönyödve, és megsemmisülve állt a Takács el?tt, a tömeg el?tt, és Ági el?tt.
A tömegben egyesek sírtak a hirtelen pániktól és az azt követ? megkönnyebbülést?l, mások mosolyogva fújtattak, megint mások káromkodva és szentségelve elhagyták az éttermet. Egyszeriben több tanár rohant be az étterembe, egyikük a mobilján épp a rend?rséget hívta.
A fiú eldobta a fegyvert, és kirohant az étteremb?l. Takács, Ági, a tanárok és még több diák is utána szaladt. A fiú csak rohant tovább, a könnyeit?l elmosódott folyosón. Kerülgette, félrelökdöste a diákokat. Kirohant az iskola ajtaján, keresztül az udvaron. Közben arra gondolt, hogy mit is tett. Arra gondolt, mint tehetett volna. És arra gondolt, mi lesz vele majd ezután, ha felel?sségre vonják. Egyáltalán mi lesz vele ezután ebben az iskolában, ahol mindenki tudni fogja mit tett, vagy mit tehetett volna. A h?sb?l célpont lesz. Még a leggyávábbaknak is a célpontja. Ezen gondolatok terhével rohant tovább az udvaron, keresztül az iskola kapuján, a járdán, majd át az úttesten.
Egy hangos fékcsikorgás hasított a leveg?be, amit egy hatalmas csattanás követett.
Azt pedig egy tized másodpercnyi csönd…
Legutóbbi módosítás: 2019.06.21. @ 08:42 :: Adminguru
