Nyomtatás

ROBBANÁS

A kisvárosban látszólag minden rendben van.

Virág pompázik ládákban minden megnyitott ablakban,

Gyermekhad sisereg az utca napos oldalán,

Valahol, nem messze, valaki játszik egy zongorán.

Szakállas férfi, hátán terepszín hátizsák,

Kezében telefon, homlokán fénylő izzadás

Szemében őrült, eszelős, szinte vakító fénysugár,

Lépte sietős, iránya tétova, változó félfutás.

A gyermekhad várja, hogy bejusson a múzeum kapuján.

Mosolygó, kacagó, harsány gyermek-várakozás.

Vásárolni indul egy kedves, idős házaspár,

Mosollyal köszönti szomszédjuk, a mosoly visszajár.

A szakállas közelít az árnyas parkon át,

Szája imát mormol, sietős lépte futásra vált.

Imája egyre hangosabb, üvölti már,

Küldetése iszonyatos, monoton dalát.

A gyermekek közé érve a szakállas megáll,

A gyermekek döbbenten nézik, amint az arcát

Az égnek emeli, utószor simogassa meg a napsugár,

S a világot megrázza a hatalmas robbanás.

Vér, por, romhalmaz, ahol a halál járt.

Sírást, jajveszékelést visszhangzik a táj,

Ki tudja, a világ még mire vár?

Ki tudja, meddig üvöltik még a pusztulat dalát?