Fischer Krisztina : Ugrás

2008.10.20. Fischer Krisztina Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Hátrahagyva minden vágyam,

Rugaszkodva, er?tlen, de bátran,

Ott hagytalak a parton.

 

Kilöktem az ajtón árva szívemet,

Túl sokáig szívtad forró véremet,

Elernyedt minden tagom.

 

Erny?m kinyitom, mit a gyerekkor adott,

Meghalni én már nem akarok,

Csak szállok, és hagyom.

 

Felránt az égig, majd leejt lassan,

Nincs sem szánalom, bú sem abban,

Nincs t?z és tartalom.

 

Mellém szeg?dik a hulla csendben halkan,

Szárny susog, rózsaszín? habban,

Szeret? véd?angyalom.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.20. @ 16:48 :: Fischer Krisztina
Szerző Fischer Krisztina 16 Írás
Kapcsolatom a művészettel a rajzolással kezdődött. Gyerekkorom óta rajzolok, és grafikát tanultam pár évig. A rajzolás végig kísérte az életem, és kretív kifejező eszköze volt az érzéseimnek, a fájdalmaimnak. A rajzaimban ott vannak az érzéseim, a pillanatnyi hangulatom. Ha pár év múlva rájuk nézek, pontosan tudom, mit éreztem akkor. Történt egyszer, hogy egy hangulatképem sarkába írni kezdtem, és megszületett az első vers. ÁÃ?gy kezdődött. Nem írok gyakran. Amikor írok, elragad, és megállás nélkül írok, születnek a sorok, mintha transzban lennék. A versek mellett pedig gyakran megbújnak apró firkák. :o) Másik szerelmem a spot. römfutó és természetjáró vagyok. :o)