Balog Gábor -csataloo : Mellek

MELLEK

 

 

Két kis halom,

két, testen nevelt emlék,

„nekemvolt”, régi kék hegyekr?l,

és minden álmom netovábbja,

ott cikázik ring,

csábít akarva-akaratlan,

és mint vadászt

éjjeli nesz az erd?n,

aludni nem hagy a tudat,

hogy itt van el?ttem,

egyik sem volt, s nem is lesz

markomban ajándék,

és a test mögöttük,

nem lesz sosem takaróm.

Alabástromcsúcs,

alma, fehéraranyból öntött,

mítoszformáló két óriási gyöngy,

apró barna heggyel díszítve,

a b?r selymével ékesítve

bújik, vagy villan el?,

amint gazdája, Éva,

Zsuzsanna, Szulamit,

vagy az örök Heléna

szép leánya tesz-vesz köröttem,

tudva is, nem is,

hogy szemem rajta kap szemet,

parazsam t?le az ihletet,

és puszta léte ad röpke percre

vissza vagy három évtizedet.

Megigéz, leköt, leny?göz.

Elmondjam talán? Minek? D?reség!

Elriasztanám.

Így, ha hallgatok,

bátrabban mozog,

és sütkérezik az elhallgatott,

benntrekedt vallomások

hevében.

Táncolj leány,

táncolj, mert tavasz van,

és tiéd, mind, az összes.

 

 

BGJ. 2008.04.17.

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.