Placskó Lajos : Lennél?

Ezt a versemet egy másik irodalmi oldal már publikálta. Mégis, ide is felteszem egy emberke miatt…*

 

 

Lennél?

 

Halkan, fájdalmas választól rettegve

Kérdem kedvesem, mond: Lennél-e?

 

Lennél-e arcomon szél simogatása?

Lennél-e fülemben csermely csobogása?

 

Lennél-e gyöngy, életem éke?

Lennél-e fény, ne éljek sötétben?

 

Lennél-e mézem, étkem lényege?

Lennél-e bor, mámorom öröme?

 

Lennél-e harmat, hajnalok csodája?

Lennél-e kelő Nap, reggelek varázsa?

 

Lennél-e vérem, szilajan lüktető?

Lennél-e levegő, testemet éltet??

 

Lennél-e köd, ősszel kavargó?

Lennél-e ragyogás, tavasszal zsongató?

 

Lennél-e szirom bíbor virágon?

Lennél-e szerelmem ezen a világon?

Legutóbbi módosítás: 2008.08.07. @ 21:11 :: Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.