Németh Zsolt László : Savaria

Több ebben a városban az amit szeretek ,mint amit nem..

 

 

Köveid tán látták Claudiust,

míg paták dobogták légiók ritmusát,

kísért és elkísér téged a múlt,

  mintha hallanám szentélyek dallamát..


Korinthoszi oszlopf?kön moha tenyészik,

a tegnapi lábnyom csak széttört kavics-

A Borostyánk?útra ma ki emlékszik,

 kelta hordáknak már nyoma sincs!


De mindig voltak és lesznek itt EMBEREK,

 fakadnak b?víz? források nekünk,

termálkútjaid még ontják a meleget,

s Ulysses atyja lépked a fórumon velünk!


Ki itt választ keres, csak kérdésre lel,

ám megértheti ?rült id?k szavát,

s ha reggel madárénekre ébred,

néha megcsillantja Márton püspök ?sz haját!



 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.08.09. @ 19:45 :: Németh Zsolt László
Szerző Németh Zsolt László 37 Írás
Ha a bennem keringő, nyugtalanító, örömet adó gondolatokból egy keveset elmondhatok az embereknek, nyugodtabbak a napjaim, az álmaim s ezért csak hálás lehetek a Teremtőnek és Nektek akik olvassátok! A szociális szférában húzom az igát, néha embert próbáló feladat, de szeretem a hivatásom! Sikeres pályázatokon és publikációkon is túl, számomra nem az eredmények hajhászása a cél, inkább eljutni valaki-bárki belső ajtajáig... A rajz, festészet, zene sem idegen tőlem, motivációk számomra, ám igazán a lírában találom meg az önkifejezés leghathatósabb lehetőségét. Két ember: fiam és feleségem jelentik számomra az élet napos oldalát!