Végh Szimonetta : Alliterációkkal álmodtam

Alliterációkkal álmodtam

Szenvedve szállok, szorongó szívemre,
Körbejárom kertjét kutatva, keresve.

Vakok városában, váramban várok,
Ablakom alkonyában, arcoddal alszok.

Álmomban árnyamért áhítoztam,
Táncoltunk termekben, tébolyultan.

Rózsák roskadoztak remegve rám,
Tövisekkel tépkedték testem talaját.

Forrásként fakadok fesztelen füvedre,
Lemosom liliom lelked, levélr?l-levélre.

Vágyaimmal vacogok vörös véreden,
Szép, szomorú szavakkal szemedben.

Legutóbbi módosítás: 2008.07.15. @ 09:42 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/