Lénárt Anna : A fénymásoló

A ma él? embernek természetes, a fénymásoló és egyéb informatikai gépek használata. El sem tudnánk a mindennapjainkat képzelni nélkülük. A régen él ?seink nem ismerték ezeket a munkánkat megkönnyít? szerkezeteket, mégis példamutató az ami T?lük ránk maradt.

Itt állok el?tted, a kezemben papírlapok,

a zöld gombra tekintek, elgondolkodok.

Fantáziám kalandozik a rég múlt id?ben,

ahol még nem ismerték a másolási titkot.

 

Az els? ember, aki sziklába véste rajzát,

a mindennapi életének gondját és baját.

Az utókor szavára nem érzett késztetést,

nem gondolt el?re, nem várt elismerést.

 

Az els? pergamenen a kezdetleges bet?,

ma él? embernek, írásnak nem min?sül.

A kor akkori embere a jöv?nek szánta,

de még nem gondolt a sokszorosításra.

 

Az els? írnok, aki indigóval írta levelét,

tollát tintába bemártva rajzolta a bet?t,

els? gondolata talán az lehetet, egyszer

kell megírnom csak ezt a hosszú levelet.

 

Az els? stencilgép hangos zakatolással,

másolta a megírt lapokat, ahogy kellett,

több példányban. Festékes volt minden,

nem számított, segített, a fontos ez volt.

 

Az els? fénymásoló nagy sikert aratott.

Egyszer? programmal indították útjára,

a lehet?séget az ember benne meglátta.

Többet akart, munkáján még könnyíteni.

 

Egyet viszont elfelejtett, minden feln?tt

egyben gyermek. Itt ne mosolyogj azért,

mert gyermeket írtam, hisz amíg élünk,

leckét kapunk, kisdiákként megtanuljuk.

 

Az id? múlik, rohan, az élet lohol utána,

megállást senki nem parancsol már neki.

Fürkészve figyelem a modern nyomtatót,

mi felidézte bennem a tanulatlan nebulót.

 

Szemem könyörög. Csak másolni akarok.

El?veszem a használati útmutatót, el?bb

csak nézem, és lassan elkezdem olvasni.

Itt állok el?tted, kezemben a papírlapok.

Legutóbb szerkesztette - Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 139 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.