A Hold
A hold ma bennünket figyelt,
Ismét láttam bús nevetését,
Mikor karjaid testemet ölelték.
Láttam szemeid – tiszta tó-
Nem szabadultam t?led,
Nem szabadultam fogságától.
Éreztem a tested -remeg? vágy-
Minden mozdulatunktól félt,
Türelmesen, engem várt.
A hold ma bennünket figyelt,
Most már zokog értünk,
Mert tudja, nem létezel.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.25. @ 19:41 :: Végh Szimonetta