p. nagy edina : Rossz kezek

 

Rozsdált kályha hever koszsarokban,
zavarában lánylangyost dohog,
-kéményét még jó kezek falazták-
kormot köhög, repedésbe rak,
kis vasporszagra így a vágy, a vad.

´Uccsó´ játékát most hát bedobta,
-kislány ül egy sámlin- égbe megy?
Emlékkenyér ropogillatától
piszkolt szája ámulnyi id?re
nyállalcsorgón fájjal felreped.

Kutacskával sutulna a lángon,
torztestbaba holt zsarátnoka,
tisztaruhaálom altatója,
dikójának koszlott vánkosára
doh tel? penészvirágot hajt.

Füstök csípje mész helyett rakódik,
tivornya csekélye trágyab?z,
mindegy már ki kinek is rokona,
rossz asztalon honnan is a bor ha
t?le ember még keménykedik.

Majd a reggel b?zös fetrengése
csíkot húz a deres ablakon,
feddést ont, már nem dacol az éjjel,
kesert kapál az üres arcokon,
gazukkal sok szent is megtelik.

Üvegszilánk vércsíkhoz asszisztál,
böffent hozzá, rá, e méla nap,
hanyag élet ébredezik t?le,
tombol jó éh, józan rést harap,
de ez a nyomor kínosan konok.

 

 

Legutóbb szerkesztette > p. nagy edina
Szerző p. nagy edina 6 Írás
Nem más ez, csak tétova kísérlet. Kideríteni hol kezdődik a világ és hol érek én véget.