Lukács Mária : A sors játéka

János szertelen, szeszélyes természet? volt, és rengeteg keser?séget okozott szüleinek. Ã??k korán meghaltak, és a nevelés a nagynénire maradt, aki egyedüli rokona volt és a muskátlik, fuksziák, pulikutyák társaságában tengette életét.

  

A nagynéni nagyon szerette az orvosok által felírt gyógyszereket, gy?jtötte ?ket és szorgalmasan használta is azokat. Egyik alkalommal egy üvegben valamilyen kotyvalék volt, azt beleöntötte a vizespohárba, és mind megitta, hogy jobban hasson. Másnap a ház teraszán összeesett és azon a szép világos ver?fényes napon vissza is adta lelkét az Úrnak.

            János teljesen elárvult, már a testvére is eltávozott, a sok ital felemésztette testét. Sem barátja, sem rokona, sem pénze, azon gondolkozott mit tegyen, mert a nagynéni lakását el kellett hagynia. Az állam tulajdonában volt. Kapott három hónap haladékot a kiköltözésre.

Nem tudta szobát béreljen-e ki, avagy átdorbézolja az éjszakát. Az utóbbit választva elindult az éjszakába.

Az utcán bolyongva villanylámpák hívogatták színes füzérekben; szótlan szerelmespárok egymás kezét szorongatva és ujjaik közt rózsákat himbálva, úgy tettek, mintha nem is lett volna a világon. A kocsma el?tt szitkozódás szállt az éjszakába.

            János csak ment, ment… Meg-megállt pihenni egy kicsit s el-elmosolyodott gyászhangulatú gondolatain, amelyek lágyan ringatták feldúlt lelkét.

            Azon vette észre magát, hogy egy nagy kivilágított épület el?tt áll, ajtaja is körbe kivilágítva, az üvegén betekintve is pompát látott, amely tiszteletet parancsoló fényözönt árasztott magából. „Milliomos otthona – gondolta.- Tiltott mennyország."

  Egy ideig figyelte a házból kisiet? jól öltözött és viseltes kabátos urakat, hölgyeket, aztán elszántan odalépett az egyikhez és megkérdezte: – Mi folyik itt, estély vagy temetés?

            – Ez egy játékterem, Game World nev? casino. Ide bárki bemehet, aki játszani szeretne, uram – felelte a férfi.

            – Fáradjon be!

            – Igen. – Fennhangon mondta, a tudatalattiak összegezéseképpen. Sok ezer hangya bizsergett benne és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy belevesse magát a fények b?vkörébe, és elvegye jogos tulajdonát: a mások zsebébe szétszórt pénzét.

            Elhatározása nem egyszerre születhetett meg, mert egy darabig lehorgadt fejjel állt s a négybe hajtott húszezresét tapogatta zsebében. Boldog elképzelés t?zijátéka hevítette, hogy csekély pénzecskéje vagyonná dagadhat. Három vagy öt perc alatt százszor elismételte gondolatban, hogy nincs mit veszítenie, elképzelte életét egy új világban, ahol ? az úr, majd az érem másik oldalát is szemügyre vette. Belepirult az örömbe, hogyha leég, villamosra sem marad, vagy kicsapongó

Életre adja magát és lelkében der?s elszántsággal megindult, vállalva a kockázatot. A recepciós kiolvasta szeméb?l a szándékát. Dobogó szívét csitítgatva felváltotta pénzét ezresekre és szokatlanul könnyed léptekkel siklott a játékterembe. Nyomban három fiatal alkalmazott lány ugrott oda hozzá, tudakolták, hogy mit akar inni, helyet foglal-e valamelyik játéknál, hová vigyék a kért italát.

            – Játszani akarok – felelte, és elindult az egyik játékgép felé. Közben körülnézett, nagyon vegyes társaság vette körül, német, angol, vietnami, kínai és színes b?r?ek. – Itt mindenki meg akar ma gazdagodni? – mondta magában.

A másik oldalon bordó bársonnyal borított hosszúasztalok körül pókereztek.

A teremben nagy tömeg ember ült feszült néma csendben, az asztalok fölé hajolva.

 Leült a játékgéphez, betette els? ezresét. Alig kezdett forogni a játék, már is megállt, de egymás után adta is a nyert összeget. Els?re, tízezer forintértékben. Nagyon elcsodálkozott, de mégsem volt boldog. Azt hitte a Fortuna csak játszik az érzelmeivel. Elszántan még egy próbát tett, akkor is szerencséje volt. Úgy látszik, tényleg a Fortuna kegyeltje, hisz megnyerte a Jackpotsot, mely százhetven-hatezer forint volt. Nem tudta eldönteni, játsszon-e tovább, vagy hagyja itt ezt a helyet. Míg a zsetonokat szedte ki egy kis vödörbe, ezen törte a fejét.

            Húszezer forinttal lépett be a játékterembe és most úgy érezte, ha továbbjátszik, lehet még több szerencséje lesz, de elveszítheti mindet, s neki nagy szüksége van most a pénzre, hogy elkezdhesse új életét.

            Mire kiszedte az összes zsetont, döntött: – Most abba hagynom. Ha lesz saját t?kém, újra megpróbálom.

 Odament a pénztárablakhoz és beadta a kis vödröt. Nagyon szép lányok voltak a pult mögött. Fehér blúzt, vörös mellény és fekete szoknya borította szép alakjukat, mely még tetszet?sebbé tette formás testüket.

            Amikor megszámolták a zsetonokat, megkapta a nyert összeget, összesen száznyolcvanhatezer forintot. Szinte égette a b?rét a soknak t?n? papírpénz.

            Hátat fordított a játéktermeknek és sebesen elhagyta az épületet. Vissza sem fordult, ne hogy elvesszen a szerencséje.

 Az utcán már nagyon sötét volt, a lámpák is alig világították meg a járdát. T?le úgy tíz méterre négy fiatal h?zöngött, szerette volna ?ket kikerülni, de már nem volt rá ideje. Mind a négyen rárohantak, agyba-f?be rugdalták, az egyik a fejét találta el, úgy érezte az agya szétrepedt. A feje elnehezedett, nem volt képes többre emlékezni.

            A négy férfi elszaladt, magukkal vitték a pénzt, amit a Fortuna segített neki megszerezni, hogy új élet kezdetét vehesse.

  A játékterem portása meghallotta kint az üvöltözést, oda futott, de csak a vért?l átázott fiatalembert találta. Rémülten szaladt vissza, hívta a ment?ket és a rend?rséget.

 

 A fiatalember életét sajnos már nem tudták megmenteni, belehalt a fejét ért rúgásokba.

  A boldog elképzelés t?zijátéka ezzel véget ért.

 

Legutóbb szerkesztette - Lukács Mária
Szerző Lukács Mária 14 Írás
Festek,rajzolok,amit elkészítek,azt megpróbálom szavakkal is elmondani.Mindenevő vagyok,ami szép és jó minden érdekel,azt szeretném tovább adni másoknak is.