Kerekesné Varga Veronika : Kastély

 

Milyen jó, hogy emberek
morajló dobozokat tudtak csinálni,
figyel? szem?, vastag tudásokkal teli,
mágikus termeket!
Veszett labirintusok n?ttek oda,
meredek csúzdák
a fényben láthatatlan,
de sötét vermekben
er?sre növ? gondolatoknak!

Mennyire nagyszer?,
hogy ott fogadnak minket is vacsorára,
és hihetjük, hogy mostanában
nem lesz méltóbb lakoma.
Ha mindig beengednek oda,
a zselés padlókon
kékben izzó folyosókon
sodródva érlek el majd,
hogy étkezhessem bel?led is,
szívhassak valamit,
amib?l kihajt bennem egy kering?,
és nem lenne ill?,
hogy ne viszonozzam valahogyan
e becses ajándékot.

Kapsz majd valami játékot,
amit én kitaláltam,
és megépítjük hozzá a terepasztalt
valamelyik elvarázsolt szobában,
ahol te hallasz, csak te látsz, senki más,
mert nincs nekik villanás,
az csak olyan, hogy az kap
aki itt pihen a tenyeremben!

Legutóbb szerkesztette - Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.