Majd én is megszólalok

Ha megáll az óra,
s lopok egy percet,
ha odébb görgetek
egy ismeretlen testet
az ágyon,
ha várom,
hogy a szíved
visszakalapáljon,
majd én is megszólalok.

Ha a fekete éj,
csillagot szül
nekem,
ha az utolsó pohár
végleg kiürül,
s a kezem,
ha kezedbe akad,
majd én is megszólalok.

Ha majd ketten maradunk
– két összebilincselt magány -,
ha azt mondod lehet,
esetleg talán,
s egy percig még maradok,
majd én is megszólalok.

 

Ha a kaputok alatt
lámpafénybe vonod
magad,
ha az ablakból
még látom ahogy,
testedre hull
a paplanod,
majd én is megszólalok.

Ha hazafelé menet,
az omló falban
az erek,
neved nevetik felém,
ha másé nem vagy,
de az enyém,
majd én is megszólalok.

4 Komment

Hagyj üzenetet