Zsákai Lilian : inert létem III.

1.

 

patkánylátta konténerekb?l kotort ki,

és kartondarabokból szabott ki a kéz.

simára súrlódtam a dörzspapír-betonon;

nem értettem, hogy születni miért nehéz,

csak átbotlottam minden küszöb-napomon;

ingoványban bolyongva értek az éjszakák,

fatörzset ölelve láttak az angyalok,

s az id? egyre csak hordozott tovább,

 

néha magam léptem. nézd: most már itt vagyok.

a te nevedet súgta a tószagú nád.

 

2.

 

most frissen bomló tavasz dús illatát

issza magába a partmenti táj.

egy levél karimáján harmatcsepp szalad,

ébred? völgyünkben ígéret a nyár,

 

sóhajtássá nyugszik itt a harag;

nyomában inert nyugalom marad,

fraktálokat vet a kékl? láthatár,

hol illés-szekér vonatom halad.

 

körben?lek téged, mint inda a fát,

a megadás csendjébe fúrva magát,

s várom, hogy az id? origóvá farag,

halkan dúdolva a semmi dalát.

 

 

3.

 

én saját jelentésem hagyom majd rád,

ha eljátszottam itt epizódszerepem.

a forgatókönyv a te allegóriád,

ez a te filmed; nem én rendezem.

 

Legutóbb szerkesztette - Zsákai Lilian
Szerző Zsákai Lilian 40 Írás
Zsákai Lilian - hivatásos torzszülött