*
Visz a víz
Ha most nem hívsz
Messze visz a víz
Sötét hajamra gyöngyöket
Már hiába sírsz
Mély szemeimből
Csillagok isznak
Sóhajaimról lendül a szél
Az, kinek társai elmaradoznak
Fejét lehajtja, halkan beszél
Emeld fel arcod
Itt ülök árván
Szarvasok hátán fut az idő
Réveteg múltam sűrűben kószál
Palackba zárva sír a jövő
Sárga levélről
Perdül a harmat
Pattan a páncél, gördül a kő
Fújja a szellő új fuvoláját
Dombkoronáján berkenye nő
Legutóbbi módosítás: 2008.04.17. @ 08:35 :: Takács Dezső
