Takács Dezső : Sodrásban

*

 

Visz a víz

Ha most nem hívsz

Messze visz a víz

Sötét hajamra gyöngyöket

Már hiába sírsz

 

Mély szemeimből

Csillagok isznak

Sóhajaimról lendül a szél

Az, kinek társai elmaradoznak

Fejét lehajtja, halkan beszél

 

Emeld fel arcod

Itt ülök árván

Szarvasok hátán fut az idő

Réveteg múltam sűrűben kószál

Palackba zárva sír a jövő

 

Sárga levélről

Perdül a harmat

Pattan a páncél, gördül a kő

Fújja a szellő új fuvoláját

Dombkoronáján berkenye nő

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.