p. nagy edina : Kiviselt

 

 Most még jó meleg van, de félek
ha ?rült-önz?n szavakat csen
ma is az íráskényszer,
s a lelkem megint kiürül,
tán´ kih?l az ihlet? csend is,

mert hiába is vajúdom némán
– ahogy asszony, eltitkolt gyermekét
megráncolt és izzadó homlokkal –
a kikívánkozót, a költeményt,

mit lélegzeteimb?l kifontam
a vágy elgémberedett tenyerén,
újra kiszakad bel?lem vele
az izzó lávává olvadt remény.

Aztán némán fekszem az ágyon,
vacog a csend mellettem, leül…
Hideg lesz itt benn nálam,
szöges, vágyveret?; és fázom

majd megint vers-gyermektelenül.

 

Legutóbb szerkesztette - p. nagy edina
Szerző p. nagy edina 6 Írás
Nem más ez, csak tétova kísérlet. Kideríteni hol kezdődik a világ és hol érek én véget.