Követem a szemed sarkából
szerteível? nevet? ráncokat
s ezeket a mosolyod szegélyén
tovagördül?ket
mik összef?zik ruganyos tested
az örökkévalóság zavarba ejt?
mozdulatlanságával
barangollak
mint nyári rekken? mez?n
kényre-kedvre
csupán a füvek illatáért
földön fészkel? madár
a teremtés fényes
napszerette zöldjét
vértelen szelídség lakozik
a magban mely kilombosodik
arcod vonalán
s gyökeret gyümölcsöt
örökké éhen sóvárgó
kíváncsi szememnek
szertelen szárnyamnak terem
