Kerekesné Varga Veronika : Az én Attilám

 

 

Úgy fakulsz fiókomban,

mint elfeledett pillanat

az id? savbamart markolatján

homályosult rubink?, vagy gyémánt.

 

Hevered a dobozban némán

dohszaggal bélelt csönded,

hátha valaki egyszer csönget,

vagy megrázza a házad

fényb?l rakja újra mázad,

 

hogy lássa aki még nem látott,

nem érzett, nem szaglászott

hasonló, villó kecsességet,

nem tudja milyen hogyha éget

szívébe gyöngyös részegséget,

 

hasába mézes mulatságot!

Nem érti, ki nem vágott

asztalkába rejtett veretes

éleddel legbecsesebb magából

egy hulló darabot!

 

Legutóbbi módosítás: 2008.04.11. @ 05:52 :: Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.