George Tumpeck : Az őrült álmai

*

Az örült álmai

 

Egy szomorú vasárnap délután,

mint fáradt napsugár a fák között,

bágyadtan állt a lovag a vár fokán,

méltóságteljesen, mindenek fölött.

 

Fáradt szemével pásztázta a pusztát,

közben fehér botjára támaszkodott,

nézte az ökröket, kik az igát húzták

s közben csendesen gondolkodott.

 

Már nem gyakorol, kardja is rozsdás,

páncélján a régi csaták súlyos sebei,

haja rendezetlen, az arca borostás,

görcsösen markolnak ráncos kezei.

 

Markolja a semmit, a levegőbe mutat,

magányos szoborként merengve áll.

Tétovázó tekintete a távolban kutat,

s könnyes arccal csendesen sírdogál.

 

Lassan sántikálva, a korlátot fogva,

tántorogva, búsan elbiceg,

saját börtönében önmaga foglya

s nővérke adja rá a priznicet.

 

Súlyos beteg ő, a zártosztály foglya,

naponta eszik hétféle pirulát,

a nővértől a sztetoszkópot lopja,

s mindenki ismeri az összes bogarát.

 

Néha még álmodik, álmában a lovag,

ki győzelmet győzelemre halmozott,

de nemsokára eljön a mennyei fogat,

pedig a kocsmában is sokkal tartozott.

 

Csendesen nyög, az utolsókat rúgja,

fátyolos szemekkel a távolba mered,

az ápoltak fogadnak: vajh meddig húzza?

s egy utolsó sóhajtás, keze megremeg.

 

Nagy koporsóba, dobozba tesszük,

fedelét vidáman rája szögelem,

sírjára a virágot is feláron vesszük

s poharam kacagva, reája emelem.

 

Aztán reggel lett s rémülten látom

a zártosztály rácsos kapuját,

a nővérek hadát ágyamhoz várom,

és gyorsan bekapok néhány pirulát.

 

Fejem elzsibbad, szemem is nyugszik,

álmom szépen, csendben visszatér,

páncélban újra a vár fokán állok,

s újra vár rám a csatatér.

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem